Dalszöveg
||: Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy. :|
Viruló réteken át Hűs forrás felé vezetlek,
Pásztorod vagyok, Elveszni senkit sem hagyok
Karom feléd tárom, kiárad áldásom; Nem rejtőzöm el,
Szívem a szívednek felel, Amikor úgy érzed, nyomaszt az élet.
||: Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy. :||
Nem taszítalak el, amikor vétkezel, Irgalmat lelsz a szívemben,
Örök feléd a hűségem, Amerre jársz védlek, nyomodba lépek.
Nem rejtőzöm el, szeretetlángom átölel, Ne félj, ha éjben jársz, hidd, hogy a fény vár rád!                             ||: Ne félj, mert megváltottalak, Neveden szólítottalak,
Karjaimba zártalak, Örökre enyém vagy. :||

------------------------------------------

BOKOR KATALIN: SZERETET.
Erősebb, mint a halál, Forróbb, mint a pirosan lángoló tűz,
Lágyabb, mint a reszkető harmat, Mit a felkelő nap semmibe űz.
Szeress: és felüdülsz Mint a harmattal öntözött virág,
Virulsz, mint pompás tavasz-ölén, Rügybezökkent, ébredő faág…
Szeress: és szíved szennymocsara, Kristálytiszta folyóvá válik,
A mélységben felsír, Magasba vágyik.
Szeress: és körülötted szépül minden, minden
Kizöldülnek a tarló-színű mezők, Friss erőt áraszt a  lüktető élet,
Visszafordulnak a sír felé menők.
Szeress: a szeretet minden, minden. Legnagyobb hatalom égen és földön,
Uralkodik a menny remekelt csodáin,S a pusztuló, földi sírgöröngyön
Sziklát zúz! Gátakat rombol! Mint aranyfolyó hömpölyög tova.
Nincs mi visszatartsa, nincsen akadálya, Ha megnyílt, meleg, vágyódó szív várja.
Beoson kunyhóba, palotába- Útja a mindenhová elvezet,
Ő sohasem kér, mindig csak ad ,Ő , ha bántják, akkor is szeret.
Keresd: a szeretet minden, minden, A szeretet az áldott nagy ISTEN!!!

------------------------------------------------------

Barátságról.
Egyedül állok én, a világ közepén...
A sikerhez vezető úton, rend szerint megbotlom.

Ki segít fel engem, ha egyszer elesem?

A legjobb barát, ki segítő kezet ád.
Elkísér utamon, mikor szomorkodom.

Ha nincs erőm lábra állni, eszében sincs sajnálni.
Megfogja két kezem, s elüldögél velem.

Egyedül állok én, a világ közepén?
Én csak hallgatok... Te tudod, mit akarok...

Van, ami e világban múlandó, a barátságunk örökké tartó...

--------------------------------------------------------

Hiszek az Istenben :- 2006 május 5.
Hiszek az Istenben mert láttam Őt,
elvonult a hátam mögött egy fuvallatban
csendben, halkan.                                                                                                                                Hiszek az Istenben mert hallom Őt szólni eleven betűk között
s a betűk közül a tűz a lelkembe költözött.
Hiszek az Istenben mert nézem Őt átnyúlni hitvány életemért
az évezredek fölött. Hiszek az Istenben.

--------------------------------------------------)

Szeretek beszélni az emberekkel : 2006 május 1
Szeretek az emberekkel beszélni!
Ez alig néhány betűvel több, mint élni,
Csodaszép szavakkal lélektől-lélelkig hídra lépni.
Én úgy szeretek az emberekkel beszélni!
S mikor a szavak mögött ott van az Erőd,
elszáll a bánat, felszáll a köd ,napfény ragyog a híd fölött.
Uram, én úgy szeretek mindenkivel beszélni!
Te vagy a szavakban a találkozás ,a lét derűs perce az,
amikor Benned két magány Szavakra talál.

János -:5:7.v-„A beteg így felelt: Uram, nincs emberem, hogy amikor a víz felzavarodik, bevigyen engem a medencébe, és mire én odaérek, más lép be előttem.”
A csend hallgatása közben: 2006 április 28
A csend hallgatása közben,gondolat-erdő burjánzik körben.
Ártatlan hajtásként, méla-bóbisgatón. kibuggyan egy-egy gondolatom
aztán hirtelen indába szökkenő, tövislábakkal kúszó-tépdesőn
belém hasít. S pillanat alatt, csak amúgy szelídül, mint por a bútorra, úgy elül.
Tépett, most simogat. Fájt, S kimondanám, hogy enyhet ad –
de kígyózón kapaszkodik a lelkemig.
Kiáltok emberért, de ember nincs sehol.
Sikoltok Istenért és Isten átkarol.

--------------------------------------------------

Csillagvizsgáló
Van valami
szelíd
a csillagokban –
Szótlan zsoltárok ismerős dallama
jön onnan
s szemeimen át
lelkem ölébe csobban.
Van valami
szép
a csillagokban –
Halkan hívogató isteni szerenád
csendülj hát!
s szívemen át
hömpölyögj utadon tovább.
Van valami
titokzatos
a csillagokban –
A hitetlen lélek beleroppan
– tengernyi magány –
de hitemmel látom
láthatatlan kezeid nyomát. 2006 február 14