A TÉKOZLÓ FIÚ - ATYJA VISZONTLÁTÁSAKOR.
Atyám, ne fond karod nyakamra,
lágy ölelése fojtogat:
lehervadt régen orcám hamva,
tartsd vissza most a csókodat -
mert vétkeztem Te ellened,
nem vagyok többé gyermeked!

Koldus vagyok, rongyos ruhájú,
pazarló, léha, sőt vak is.
Nem illet engem, csak a vályú,
megelégedném azzal is.
Hagyd most a régit, fényeset -
leszek legkisebb béresed.

Kiadtad már a rám eső részt,
nem jár nekem több semmi más.
Hogy ínséget láttam s törődést,
csak én, csak én vagyok hibás.
Eltékozoltam jussomat,
mindent, mit név és otthon ad.

Ujjamra mégis gyűrűt húzol?
Díszesre váltod rossz gúnyám?
Szíved szerelme most is unszol
sok bánatjárta év után?
Ó, szív, atyai szív, örök!
Eléd roskadva megtörök.

Nagyobb a szíved, mint a vétkem,
mint ennen keblemben a vád.
Kivet mindenki, szomjan-étlen,
Te vagy most egyetlen barát.
Magam utálom, más kerül.
Te szeretsz híven egyedül.

Atyám, ölelj hát, csókold orcám,
édes, akár bocsánatod.
Kit visszavártál, bűne harcán,
fiad meghalt s feltámadott.
Óh, hív a ház! - add a sarut:
Ki elveszett, ma hazajut.
 ( ismeretlen szerző)

------------------------------------------------)

Az Isten országa…

Ugyan miért beszélsz keresztyén vallásról,
Csalhatatlan hitről, örök boldogságról,
Ha kitűnik szavad üres pusztasága?
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Mit ér, hogyha tudod a Biblia szavát,
Amely kijelenti Isten akaratát,
De a tudásodat tett nem koronázza?
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Ha földi kincsed van, melyhez ragaszkodol,
És a szíved zárva szegénytől, árvától,
Akkor a gonosz lett lelkednek bálványa!
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Hogyha képmutatás lett a szokásoddá,
És csak a látszatért váltál vallásossá,
Úgy hiába ajkad elmondott imája,
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Ha a világ csábja, gyönyöre elragad,
S kétes örömiben keresed nyugalmad,
Gondold meg, két úrnak nem lehetsz szolgája,
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Jézus szeretete legyen a szívedben,
Mely által hitet gyújtsz másoknak éltedben,
Így lesz a szent Ige üdvödnek forrása.
Nem beszédben áll az Istennek országa!

Mint a tékozló fiú, aki haza gondol,
Fölkel és atyjához nyomban útnak indul,
Úgy te is, a tettre, kelj fel, ó, még máma!
Nem beszédben áll az Istennek országa!
Nyári Gyula (Hozsannázó Napok c. Balog Miklós által szerkesztett kéziratos -

--------------------------------------------------------
EL NE HAGYD AZ OTTHONT!

Fiam, az otthont soha el ne hagyd,
szeressed annak minden kis zugát,
szeressed annak régi képeit
és kopott arcú drága Krisztusát,
Virágait, mit ápolt jó anyád,
a melegét, amit tenéked ad,
szeressed annak minden kis zugát.
Fiam, az otthont soha el ne hagyd!

Mert úgy jársz, mint a tékozló fiú,
visszasírod majd minden örömét,
csókkal borítnád, áldva áldanád
a lenézett és megvetett rögét.
bús őseidnek áldott örökét,
mely nem volt hozzád gőgös vagy hiú.
Visszasírod majd minden örömét,
mert úgy jársz, mint a tékozló fiú.
Kárász Izabella (Fényből fényességet,

------------------------------------------------

A BÁRÁNY ÉS A PÉNZ.

Elveszett a pénz, a drachma,
söpört az asszony miatta,
a szemétből kiragadta,
a pókhálóból kiemelte,
gondosan letörölgette,
s bár volt másik kilence,
ez lett az öröm!

Kódorgott a kicsi bárány
a zsenge zöld füvek láttán,
és - eltévedt a hegy hátán.

De a Pásztor ment utána
sziklák zuzmós vadonába,
kereste és - megtalálta!
Vad bozótból kiemelte,
vérzett: karjaiba vette,
s bár volt kilencvenkilence,
ő lett az öröm!
*
Én nem tudom, hogy mi voltam,
lehettem pénz: elgurultam,
szűk sarkok közé szorultam;
de lehettem én bárány is,
aki éhes, aki fázik,
s fél, ha a villám cikázik...

Énrólam szól a példázat.
Elfog a boldog alázat:
kerestek és - megtaláltak!
Lukátsi Vilma