-----------------------------------------------

Mennyország és pokol.
Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket. . .
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött,  csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak. Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált.
A kapuban egy férfi őrködött. A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk.
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni. Megköszönte hát az őrnek, és továbbment.
Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor
megérkeztek egy másik helyre, amelynek egy ócska kapu volt a bejárata.
Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal. Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.
- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a
helyet.
- Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a
mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves
információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk. Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat..."
forrás: ismeretlen

-------------------------------------

Nem mondhatod.
Nem mondhatod: ATYÁNK, ha nem viselkedsz úgy a mindennapi életben, mint az Ő gyermeke.
Nem mondhatod: MI ATYÁNK, ha lelki elzártságban élsz testvéreidtől.
Nem mondhatod: KI VAGY A MENNYEKBEN, ha csak a földi dolgokra gondolsz.
Nem mondhatod: SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED, ha te nem tiszteled mindig az Ő nevét.
Nem mondhatod: JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD, ha te összekevered Isten országát a földi sikerekkel.
Nem mondhatod: LEGYEN MEG A TE AKARATOD, ha nem akarod elfogadni az Istennek a tervét teveled.
Nem mondhatod: A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NEKÜNK MA, ha nem törődsz azzal, hogy mások éheznek.
Nem mondhatod: BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET, ha bárkivel szemben haragot táplálsz.

-------------------------------

AZ AJTÓ,- Szerző: Görög Tibor.
Régi történet szól arról, hogy két szerzetes csodás ígéretet talált egy pergamen lapon. E szerint a világ ezer útjának végén van egy ajtó, ahol összeér a menny és a föld. Aki ezen az ajtón bekopogtat, az előtt megnyílik, s küszöbén átlépve meglátja az Istent.
A két szerzetes hosszú szabadságot kért. Elhagyták a kolostort, s útnak indultak, hogy megkeressék azt az ajtót. Bejárták a világ ezer útját. Találkoztak ezer kísértéssel, tengernyi szenvedésen vergődtek át. Megöregedtek és elfáradtak ugyan, de Isten közeli látásának vágya fiatalos tűzzel vitte őket egyre tovább.
Egy napon célhoz értek. Ott volt az ajtó, ahogy a régi írás ígérte. Ott a küszöb, s azon túl... - majd Isten. A várva várt pillanat itt volt, az ajtó megnyílt, szemüket behunyták, úgy lépték át meghatottan a küszöböt.
Amikor kinyílt ismét szemük - kolostorukban találták magukat. Ugyanott, ahonnan sok évvel azelőtt csodavárón elindultak. Asztalukon a nyitott Biblia feküdt, kint megszólalt a harang reggeli imára és a napi munkára...
(Görög Tibor: Csendes szobák - nyitott ablakok c. könyvből)

-----------------------------------------

A fösvény

A fösvény az aranyát a kertjében egy fa alá rejtette. Minden héten kiásta, és    órákon át nézegette. Ám egyszer egy tolvaj ellopta az aranyat. Amikor a fösvény    legközelebb jött, hogy gyönyörködjék a kincsében, csak az üres gödröt találta.  A fösvény bánatában üvölteni kezdett, de annyira, hogy a szomszédok a kíváncsiságtól hajtva odaszaladtak hozzá. Amikor megtudták bánata okát, egyikük megkérdezte:

-   Használtad te azt az aranyat?
-   Nem - válaszolta a fösvény -, csak hetente megnéztem.
-   Hát akkor - mondta a szomszéd -, amennyi hasznod volt az aranyad nézegetéséből,    legalább annyit tudsz abból is meríteni, ha hetente kijössz ide a gödröt bámulni.
 
Nem a pénzünk mennyiségétől függ a gazdagságunk vagy a szegénységünk, hanem az örömre való képességünktől.
A gazdagságra való törekvés az örömre való képesség nélkül olyan, mint amikor a kopasz ember azért küzd, hogy fésűket gyűjtsön.

------------------------------------------

Ne járj magad!   Csopják Attila.

 Ne járj sehol, soha magadban, mert könnyen elér a

veszély. Legyen kísérőd utaidban, ki megvéd, megóv, megsegél.                                      

Hisz mindkét oldalán utadnak, tátong a mélység, és neked folyton vigyázva kell

haladnod, s botlástól lábad féltened.  A bűnnek réme ékes arcot öltve magára, jő feléd.  Mézként kínálja gyilkos mérgét, csábosan rád vetve

kezét. Ne járj tehát soh’se magadba’, bármerre lépj, bármerre menj ,                                 

ó, hívj kísérőt oltalmadra ki bátor, hős és hű legyen!                                                    

Ez a kísérő, – én testvérem –, ki lenne más, mint  Mesterünk:                         

Megváltó Jézusunk, ki készen kalauzul jönni velünk.

Jézus mellett életünk oly dicső lesz, Ő jól vezet!      

Hallja halk és hangos könyörgésünket, azt ne feledd!   

Igen, Jézus mellett mindig, minden jó: igen, Jézus mellett jó!     

 Biztosan vezet idelent, örök békét ad odafent.

Igen? Jézus mellett mindig jó!