Ó, Jézus, árva csendben

Ó, Jézus, árva csendben az ajtón kívül állsz,
Bejönnél már, de némán kulcsfordulásra vársz.
Mi mondjuk, hogy miénk vagy, Te vagy a név, a jel,
Ó, szégyen, hogy Te légy az, akinek várni kell.

Ó, Jézus, most kopogtatsz, sebhelyes még a kéz;
Könny-marta kedves arcod oly búsan, intve néz.
Ó, áldott, drága jóság, mely ennyit tűrve vár!
Ó, bűnök szörnyű bűne, mely Téged így kizár!

Ó, Jézus, szólsz s a szívhez a szó szelíden ér:
„Így bánsz velem? – teérted hullt testemből a vér!”
Bús szégyennel behívunk, az ajtónk nyitva már.
Jöjj, Jézus, jöjj, ne hagyj el, a szívünk várva vár

--------------------------------------

Lelki próbáimban

Lelki próbáimban Jézus, légy velem,
El ne tántorodjék Tőled életem!
Félelem, ha bánt, vagy nyereség kísért,
Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért!

Ha e világ bája engem hívogat,
Nagy csalárdul kínál hitványságokat
Szemem elé állítsd szenvedésidet,
Vérrel koronázott szent keresztedet.

Tisztogass bár bajjal olykor engemet,
Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet!
Bár e test erőtlen, Te oltárodon
Keserű pohárral, hittel áldozom.

Ha halálra válik testem egykoron,
Ragyogjon fel Lelked e hitvány poron!
Ama végső harcon rád bízom magam,
Örök hajlékodba fogadj be, Uram

--------------------------------------

Szólj, szólj hozzám, Uram

Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat,
Így mondom, mert magam rég annak érezem.
Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat,
Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.

Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem
Elrendelt utamat, s minden parancsodat.
Egy vágyat hagyj nekem, hogy halljam és kövessem,
Szent igazságodat, szent igazságodat.

Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra,
A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem.
Te fejted meg nekünk, te hű szíveknek atyja,
Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem!

Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek,
És fennen hirdetik felséges rendedet,
Ha nem Te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet,
De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.

Szólj, szólj, én Istenem, szól hangodból a jóság.
A lelkem megfeszül, s a hallásban segít.
És szódban meglelem az örökkévalóság
Jó édességeit, jó édességeit.

Szólj és csitítsd a bút, mert bú és kín gyötörnek,
Szólj, hogy legyen szavad ír, s gyógyító erő!
Szólj, s dicsőséged úgy még szebben tündökölhet
És mindörökre nő, és mindörökre nő!
---------------------------------

Már keresztem vállra vettem

Már keresztem vállra vettem,
Érted mindent elhagyok.
Mindenem vagy, árva lettem,
Honja vesztett szív vagyok.
Vágyat, célt a múltnak adtam,
Nincs már bennem vak remény,
Mégis gazdag úr maradtam:
Isten és a menny enyém.

Ember bánthat és zavarhat:
Szíved áldott menedék;
Sorsom próbál és sanyargat:
Édes csenddel vár az ég.
Nincsen búm, mely könnyet adjon,
Míg szerelmed van velem,
Nincs öröm, mely elragadjon,
Hogyha nem benned lelem.

Lelkem, teljes üdv a részed,
Hagyd a bút s a gondot el;
Légy vidám, ha meg-megérzed:
Tenni kell még s tűrni kell.
Gondold el: ki Lelke éltet,
Milyen Atya mosolya;
Megváltód meghalt teérted:
Mit bánkódnál menny-fia?

Kegyelemből dicsőségbe
Szállj, hited majd szárnyat ad,
S az örök menny fénykörébe
Bévezet majd szent Urad.
Véget ér itt küldetésed,
Elszáll vándor-életed,
Üdvösséggé lesz reményed,
Égi látássá hited.