KRISZTUS KERESZTJÉN … Szabolcska Mihály
Krisztus keresztjén
Az van felírva,
Hogy az igazság
Nem vesz a sírba!
– Örvendjen, akit
Bántalom ér;
Ha lelke tiszta,
Szíve fehér!
Krisztus keresztjén
Az van felírva,
Hogy a szeretet
Nem vész a sírba!
– Mind e világ bár
Életedre les;
Csak te bocsáss meg,
Csak te szeress!…
Csak te bocsáss meg
A gyűlölőknek,
S oszd szét a szíved
A szenvedőknek!
– Megmozdult a kő
Sírja felett…
Örökkévaló
A szeretet!

---------------------------------------------------

Mit mondott Jézus a feltámadásról?”).

A 38 éve beteg éneke.

Úgy gyötört a szomj és nem volt erőm,
Már elhagyni bús fekhelyem!
Bár hiába volt sok vízmozdulás:
Ott feküdtem reménytelen.

Ó, miért is élek, ha nincs reményem?
Felelj hát, nagy Istenem!
Hát hiába van sok vízmozdulás,
Ha más gyógyul, mit ér nekem.

Egy ünnepnap reggel hajolt felém,
Egy fehérruhás idegen.
Ó, nem ajkam szólt, csak könnyes szemem.
Ő megfogta hideg kezem.

Szent erő vonult át a testemen,
És otthagytam búsfekhelyem.
A Bethesda fényes tükrében állt
Az én gyógyító Mesterem.

Most szökdelj és ujjongj! Van már erő,
Te nemrég még oly béna láb!
És hagyd el most 38 év után
A Bethesda hideg tavát.

Ó, dicső reményem, ezért kell élnem.
Felelt az én Istenem.
És elküldte Jézust, szívem Urát,
Ki dicső Megváltóm nekem.

-------------------------------------------

Megnyílt szemmel
Sokszor nem ismerünk fel Téged…
Ó, Jézus, nyisd meg szemeinket,
mint ama két bús tanítványnak
egykor ott Emmausban.

Tudjuk, velünk jársz útainkon,
Hozzánk szegődsz és elkísérsz,
repítsen bár képzelet szárnya,
szerelmeddel Te utolérsz.

Ha néha magányba rejtőzünk,
utánunk jössz és ránk találsz.
Ha lankad, lassul már a léptünk,
az út végén Te állsz, Te vársz.

Jézus, ismered útjainkat!
Oly kevés az öröm hegye…
Látod a mai Golgotákat…
figyelsz sötét völgyeinkre.

Ha gyász vagy bánat könnye felhõz,
nem látjuk, hogy itt vagy velünk.
Oly nehéz felismerni Téged,
míg próbáinkban szenvedünk.

Napunk már túlhaladt a délen,
napunk már lefelé halad.
Rettegő szívvel hadd keressünk,
s kérleljünk, hogy velünk maradj!

Válaszául a sok miértnek:
Úr Jézus, nyisd meg szemeinket!
Mint ama két bús tanítványnak,
alkonyatkor ott Emmausban…

-------------------------------------

EGY ÉLETEN ÁTFOLYTON TÁVOLODNAK.
Egy életen, át-folyton távolodnak,
huncut, parányi léptekkel elébb,
sokszor léptük, útjuk, vágyuk egyre hosszabb.
Érzékeikbe gyűjtve messze visznek
sok-sok meleg színt, mint hamubasűlt
emlékpogácsát, hazai derűt…
Más illatokkal, színekkel telik meg
mégis a szívük, és lassanként lekoptat
róluk idő, kor sok-sok otthonit,
szeretetük is részvétté kopik,
s egy életen át folyton távolodnak… Füle Lajos