KÖSZÖNÖM, ISTENEM! (Dénes Ferenc)

Hogy szent szíved bús könnyeimre
még mindig figyel,
s áldott szavad hangzik még felém…
Hogy utamon nem hagysz magamra,
nem ölsz meg, mint halálra méltót,
de megtapostad ama régi kígyót,
mely tönkretette emberéletünk…
Hogy szívemben van égő vágy utánad,
hogy mindent, mindent megtalálok nálad,
mire szükségem van…
Hogy bűneimet még meg tudom bánni,
az elveszettek sorsát tudom szánni,
hogy szabad sírni, szabad mosolyogni,
s gyarló életemet Tehozzád vonszolni,
hogy egedből még rám ragyog a nap,
s aki hozzád jön, mind kegyelmet kap…
Hogy van még ruhám és van kenyerem,
hogy van még IGE és van KEGYELEM,
s hogy e kegyelemből,
Fiad érdeméért
– ígéreted szerint –
a mennyet elnyerem:
KÖSZÖNÖM, ISTENEM!

----------------------------------------

ÁLLOK A FÉNYBEN (Puszta Sándor)

Állok a Fényben, Minden a Fény! Hol volt a tegnap,
Már mikor Ő volt, Hol volt a tenger, Már mikor Ő volt,
Hol volt az ember, Már mikor Ő volt. Hol volt a Föld,
És hol voltam én?
Nézek a Fénybe, Minden a Fény! Holdak gurulnak,
Napok gurulnak, Fények csurognak Az ég peremén.
Messzire nézz el, Izzik az éter, Szemed elkábul
Az űrök terén. Vakulsz a Fényre, S leomolsz félve,
Mert minden a Fény!

Állok a Fényben, Minden a Fény! Minden az Isten.
Mi lesz a Földdel, Ó, mi lesz holnap, Mi lesz az ember,
Mi leszek én?

Új vihar tombol Kártyavárt rombol, Minden elomlik,. Mi lesz az én? De Isten trónol, S előtte hódol
Minden s a Fény! Mert Isten a Fény!

------------------------------------------

Jeremiás
Bétellett a harag kelyhe,
És eljött a bosszú napja.
Asszú porban sírván sírok,
Árva templom árva papja.
Feleletképp a romok közt
Sivatag szél búgva repdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Hová lettél, Sion lánya!
Szép aranyszín be megromlott!
Porba torpad büszke szarvad,
Tűz emészti beteg csontod.
Lettél, mint a megriadt kos,
Futsz elapadt kútfejekhez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Siránkozik Sion útja:
Ünneplő láb nem tiporja.
Ül a földön, zsákban, szőrben,
Tisztes vének néma sorja.
Ősz szakálluk szél cibálja,
Hamvas fejük földet verdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Tapsol minden ellenséged,
És süvítve tátja száját.
Nézd, fejüket hajtogatják,
"Eljött a nap!" - ezt kiáltják.
Hamisságot prófétálnak:
Látóidhoz nem menekhetsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!
Sírva jöttem a világra
És meghalni sírva vágyom.
Van-e bánat, mint az enyém,
Van-e bánat a világon?
Mondjátok, kik általmentek,
Van-e jajszó méltó ehhez?
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Jajveszékelj, puszta város,
Ordíts kapu, kiálts bástya!
Elfordult az Isten tőled
És orcádat megalázta.
Megvonta rád bosszús ívét,
S vesszejétől sírva reszketsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Hisz tudjátok: hű az Isten,
Nem taszít el mindörökre.
Él az ige, áll a Kötés,
Áll apáink szent örökje.
Jelet látok a jövőben,
Amelyet még fátyol leplez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Jelet látok a jövőben:
Bontakozik a nagy fátyol,
A Megígért fényessége
Villan elő homályából.
Virradati szelek szárnyán
Diadalmas ige repdes...!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez