Isten Fiának születéséről.

A próféták előre megjelentették az Úr Jézus születését, és azt is, hogy Őbenne ki jön el a földre: „Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek, (jelentése: velünk az Isten)” (Ésa. 7,14)
Kijelentést nyert az is, hogy az örökkévaló Király fiúgyermekként fog megszületni: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen,
és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!
Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse (megszilárdítsa) azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké.
A seregek Urának buzgó (féltő) szerelme mívelendi (viszi véghez) ezt! Beszédet (egy igét) küldött az Úr Jákóbnak, és leesett (eljutott) Izráelben” (Ésa. 9,6-8)

---------------------

Így lehet a karácsony a „szeretet ünnepe!” – ha megszületik a szí­vünkben Jézus Krisz­tus.

És az ajándékok? Meg „a szeretet ünnepe”? Amikor Jézus Krisztus helyreállítja Istennel való kapcso­latunkat, akkor meg akarja gyógyí­tani, helyre akarja állítani ember­társainkkal való kapcsolatainkat is! A Biblia azt mondja, hogy ha Isten gyermekei lettünk, akkor „az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe” (Róma 5,5). Mert „… a Léleknek gyü­mölcse: szeretet, öröm, békesség, béke­tűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önuralom.” (Galata 5,22) (Az utolsót mértékletességnek is szokták ne­vezni, de az önuralom pontosabb fordítás.) És a Biblia még hozzáteszi, hogy „az ilyenek ellen nincsen tör­vény” – nincs szükség arra, hogy pa­rancsszóval bírjuk magunkat a jóra, hanem belülről, a szívükből jön az, ahol az Úr lakozást vett.

Így lehet a karácsony a „szeretet ünnepe!” – ha megszületik a szí­vünkben Jézus Krisztus. Ez pedig úgy történhet meg, hogy megkérjük Istent, nehezítse ránk a bűneinket, hogy megvallhassuk, és megbán­hassuk, mert elválasztanak Tőle. Mi a bűn? A hitetlenség, hogy eddig nem hittünk abban, Aki pedig éle­tét adta értünk. Ezután egyszerűen, bizalommal megkérjük, hogy lépjen be Jézus az életünkbe – és befogad­juk Őt. Nem úgy, mint Betlehemben, ahol „… nem vala nékik helyük a ven­dégfogadó háznál.” (Lukács 2,7) Ehhez elég egy egyszerű, de őszinte, szívből jövő imádság! „… a ki hozzám jő, sem­miképpen ki nem vetem” (János 6,37) – mondta Jézus. Hiszen életét adta azért, hogy bocsánatod és életed le­hessen. Akinek szívében van Jézus, az a Szentlélek által szeretni fogja Istent, és odaszánja életét az Ő szol­gálatára. Jézus meggyógyítja emberi kapcsolatainkat, és akkor már sze­retni tudjuk egymást is – szívből, igazán… mert mi magunk is meg­tapasztaltuk, mondjuk úgy, hogy „a saját bőrünkön” Isten szeretetét! Így már van helye az ajándékozásnak – szeretetből. És nem lesz értelmetlen. Nem az ajándék nagysága a fontos, hanem a mögötte levő indulat. Így lesz a karácsony a „szeretet ünnepe”, amiről sajnos a legtöbb embernek fogalma sincs! A Legnagyobb Aján­dék, a Legnagyobb Szeretet maga Jé­zus Krisztus. Hányan és hányan él­nek – nem élnek, hanem tengődnek – Nélküle! Isten szeretetéről pedig vagy nem tudnak, vagy nem akar­nak tudni! Pedig Isten az Ő Fiában, Jézusban való életet kínálja nekünk ajándékként. Ünnepeljük tehát Őt, Jézust, karácsonykor, és azután éle­tünk minden napján!

Az Istennek pedig legyen hála az ő kimondhatatlan ajándékáért.” (2 Korinthus 9,15) – Jézus Krisztusért!

A fentiek fényében kívánok „bol­dog ünnepeket” az alábbi verssel!

Istenünk nagy bölcsessége Mindent oly jól alkotott!

Teremtőnknek kedvessége Nekünk mindent megadott!

Édenkertben Ádám, Éva Jó gyümölcsből ehetett,

Minden este napról napra Velük járt a Szeretet!

Ám, az ember balga módra  Kísértőre hallgatott,

Inkább hajlott kígyó-szóra – Vétkezett, és elbukott!

Így az élet Éden-kertbe’ Osztályrésze nem lehet!

Bűnben él, míg eljön érte Keresztfán a Szeretet!

Szent karácsony éjszakáján Angyalszózat hallatszott:

Mély sötétség bús óráján Isten küldött Megváltót!

Bethlehem kis jászolában Anya pólyál gyermeket:

Isten-küldte szent Fiúban Testté lett a Szeretet!

Ám mit ér a karácsonyfa, Csillagszóró, sok evés?

Ellobban a gyertya lángja, Véget ér az ünneplés…

Halld, ó halld meg Jézus hangját: Jött, hogy adjon életet!

Higgy hát Benne, szíved add át!  S benned él a Szeretet!

--------------------------------------------

Ige: Az örökkévaló Igéről.

„Kezdetben [már] vala az Ige és az Ige [logosz] vala az Istennél, és Isten vala az Ige.
Ő kezdetben az Istennél vala. Minden [a mindenség] Őáltala lett [teremtetett; rajta keresztül támadt; általa jött létre] és nála nélkül [Tőle különválasztva] semmi sem lett [teremtetett], ami lett [teremtetett; létrejött; s egyetlen létező sem lett Őnélküle]
Őbenne vala az (örök)élet, és az (örök)élet vala az emberek világossága [fénye]. És a világosság [fény] a sötétségben fénylik [világít; felragyog; tündöklik], de a sötétség nem fogadta be azt. [nem fogta fel; nem ismerte meg; fel nem tartóztatta; nem tudta megragadni, hatalmába keríteni, elfoglalni; fogva tartani. A görög szöveg szerint: A sötétség nem tudott erőszakkal úrrá lenni a világosság fölött].
Az övéi közé [saját tulajdonába] jőve, és az övéi [saját tulajdonai] nem fogadák be őt.
Valakik pedig befogadják őt, hatalmat [lehetőséget, jogot, jogosultságot] ada azoknak [azokat felhatalmazta arra], hogy Isten fiaivá legyenek [gyermekeivé váljanak], azoknak, akik az Ő nevében hisznek” (Ján. 1,1-5.11-12)