Lk 3, 10-18,--A sokaság pedig azt kérdezte: Mit tegyünk tehát?  Ő pedig így válaszolt: Akinek két ruhája van, egyiket adja annak, akinek nincs, és akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék. És eljöttek a vámszedők is, hogy megkeresztelkedjenek, és így szóltak: Mester, mit cselekedjünk? Ő pedig azt mondta nekik: Semmi többet ne követeljetek, mint ami meg van szabva. Megkérdezték őt a katonák is: És mi mit tegyünk? Nekik azt mondta: Senkit se bántsatok, se meg ne zsaroljatok, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.

Mivel a nép feszültséggel teli várakozásban élt, és mind azt fontolgatta a szívében János felől, hogy vajon nem ő-e a Krisztus, ő mindenkinek így felelt: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jön, aki erősebb nálam, és én nem vagyok méltó arra sem, hogy a saruja szíját megoldjam, ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket. Kezében szórólapát van, hogy megtisztítsa szérűjét, és a gabonát csűrébe takarítsa, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel. Még sok másra is intette őket, és hirdette az evangéliumot a népnek.”

    Keresztelő János fellépése előtt évszázadokon át nem mutatkozott igazi próféta. Ezért az ő működése nagy feltűnést keltett, s a nép tele volt várakozással. Mivel ő csak bűnbánatot hirdetett, és annak jeléül keresztelt, valami többet is akartak tudni: hogyan kell előkészülni a nagy időkre? János nem politikai mozgalmat jelent be. Azt kívánja, hogy a bűnbánat mellett gyakorolják a tevékeny szeretetei: A végső választ majd megkapják attól, aki nagyobb, mint ő; aki már nemcsak vízzel, hanem Szentlélekkel fog keresztelni, s aki az ítélet tüze felett is rendelkezik.
    Hogyan készüljünk a Megváltó e jövetelére?

    Amikor Keresztelő János bűnbánatot hirdetett, a nép megkérdezte: ,,Mit tegyünk?''
    ,,Akinek két ruhája van ? válaszolta ?, az egyiket ossza meg azzal, akinek egy sincs. S akinek van ennivalója, ugyanígy tegyen.''
    Jöttek a vámosok is, hogy megkeresztelje őket, s így szóltak hozzá: ,,Mester, mit tegyünk?''
    Ezt felelte nekik: ,,Ne követeljetek többet, mint amennyi meg van szabva.''
    Megkérdezték őt a katonák is: ,,Hát mi mit tegyünk?''
    Nekik így felelt: ,,Ne zsarnokoskodjatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal.''
    A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: ,,Én csak vízzel keresztellek titeket. De eljön majd, aki hatalmasabb, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ô majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Szórólapátját már a kezében tartja, hogy megtisztítsa szérűjét: a búzát csűrébe gyűjtse, a pelyvát meg olthatatlan tűzben elégesse.''
    És még sok mással is buzdította a népet. Így hirdette nekik az üdvösséget.

Add meg, kérünk, mindenható Istenünk, hogy Megváltónk érkezésének ünnepét örömmel fogadjuk, és részünk lehessen az örök boldogságban! Krisztus Urunk által. Ámen.

---------------------------------------------------------------

            Lámpásomba tölts olajat!

Nekem már nem szabad várni. Rövid az élet, napja fogy.

Nekem nem adatnak mindig felemelő pillanatok.

Nekem minden kell, vagy semmi! Bennem az élet követel!

Hívó szavamra válaszolj! Jön az alkony: sietni kell!

Hajamba görcsös két kezem beletúr: rémült éjszaka!

Gyújtanám a lámpásomat: Lámpásomnak nincs olaja!

Árnyak suhannak a falon, Véremben forró lüktetés.

Hol az olaj? Hol az olaj! A szívem csupa kérdezés.

- Példázat jut az eszembe: Ötnek lesz, és ötnek nem lesz.

Lábadhoz esem, Krisztusom: Lámpásomat te töltsed meg!

Én hiába töltögettem, idegen láng elemésztett.

Sok-sok próbák özönében  az olaj mind-mind elégett.

Ezen a sötét éjszakán nincs lámpásomnak olaja!

Nem álltam az őrhelyemen: Az ellenségem ellopta!

- Csak egy hajnalt adj még nekem, csak egyetlen fénylő napot!

Lámpásomba tölts olajat,  míg messze fénylőn felragyog.

   Páskulyné Kocsács Erzsébet

(Hitvallás a mindennapi szeretetről, 515.old)—

-----------------------------------------------

Néki növekednie kell, nékem pedig alá kell szállanom / részletek /

     Ján 3,20

Neki.... Nekem. Ez a sorrend. Ez az első lépés azoknál.

Kiknek az Isten megmutatja Szerelmes Fiát.

- Sorrend ez... és nem lemondás.

Csak a ténye annak, hogy így közeleg az Isten országa.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”

Ez az alászállás – az én problémám, az én harcom.

Nehezen értő, nagyra törő szívem

Mindennapos harca...

- Nekem annyi gondot, bajt okoz – ez az „Én”.

- De csak azért, mert nem értem meg, hogy amennyit

az énből itt leadok, annyit bírok az Isten országából.

„Nekem pedig alá kell szállanom.”

Ez a „nekem” az, amit sokszor nem akarok

amit nem értek meg.

Ennek az útnak tövisét, fájdalmát,

Szenvedését, keresztjét...

Neki kell viselni.

Ennek az útnak vándorait, botladozóit, gyáváit, csüggedtjeit, elesettjeit...

kiket az Atya neki adott, Neki kell felemelni.

... ... Ő vállalta ezt.

És, mi vagyunk azok, akikért vállalta

a Gecsemánét, a gyötrelmek éjszakáját,

a Golgotát.

- Amikor ott látom Őt...megértem, hogy Neki növekednie kell...

nekem pedig alá kell szállanom, mert ezen a lépcsőn jutok hozzá fel.

Tamáska Gyula

(Hozsannázó napok, I. kötet, 121old.)