Egyre nagyobb a sötétség. Az ádventi koszorú gyertyáival veszem fel a harcot ellene.
Add, hogy lelkemben a Te fényed ragyogjon, mint frissen hullott havon a téli Nap!
Ragyogd be az életemet, Te, Aki a Fény vagy, és világosságul jöttél számomra is!
Fényeddel űzd el félelmeimet, láttasd meg bűneimet, sugaraiddal égess tisztára, hogy ragyogó karácsonyunk lehessen!
---------------------------------

Uram!
Ádvent van, és én várlak.
A világ egyre hangosabb, én csendben szeretnék lenni.
Olyan áldott csendben, amikor meghallani a hóesés kezdetét.
Olyan tiszta ádventet szeretnék, mint a hó.
Olyan szikrázót, mint a frissen esett hó a mosolygó téli napsütésben

---------------------------------------

ÁDVENTI ÉJSZAKA.
Fehér hótakaró, ezüst fénytakaró, valót eltakaró.
Mintha nem volna más, csak ez a ragyogás: titokzatos, csodás.
Nincsen se hang, se zaj, nincsen se seb, se baj, se sóhajtás, se jaj…
Se bűn, se szenny, se sár,  se kín, se könny, se kár,  csak hó és holdsugár.
Hiszen így volna jó.  De nem ez a való.  Csal a fénytakaró.
Alatta szenvedés, szenny, sár… elfödni és elrejteni

kevés a hó és holdsugár.  De Valakire vár. A holdfényes határ.
S ez az ádventi, mély, havas és holdas éj, titkot tud: Jön!… Ne félj!
Túrmezei Erzsébet

"Igen, folyamatosan félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene, hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt. Azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell, fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében!"
/ talán Adventben sem káros át és át gondolni Böjti Csaba szavait

 ------------------------------

Ismeretlen szerző:
Ne azt mondd,

Ne azt mondd: így haladtunk mindig és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: jó-e ahogy volt, - haladhatunk-e tovább?

Ne azt mondd: így építkeztünk mindig, és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: jól van-e úgy, amint van, - építkezhetünk-e tovább?

Ne azt mondd: így beszéltünk mindigés így is fogunk,
kérdezd inkább azt: ki értette, amit beszéltem, - folytathatom-e így tovább?

Ne azt mondd: így segítettünk mindig és így is fogunk,
kérdezd inkább azt: segítség volt-e a segítség, - segítsek-e tovább?

Ne azt mondd: így várakoztunk mindigés így is fogunk,
kérdezd inkább azt: mire még, s mennyi ideje már, - hogyan várhatnék tovább?

-----------------------------------

Adventi lángok.

Viasztestben hitnyaláb, Kérünk, égj te legalább!
Hogy házunk sziklára épüljön Életünk mélybe, ne merüljön!

Reménnyel gyúlt gyertyaláng, Fénylőn tekints most le ránk!
Jég szívekbe égő tüzet hozz, Ördögi bűntől, esdünk: oldozz!

A legmelegebb láng ég ,Összeér most föld és ég
Angyal, ember mindenki boldog A rég várt fény végre fellobog!

E gyertya az örömtűz, Messiást várunk, de nincsen tűz.
Az éjszaka áldott karjában, Alszik a kisded jászolában…

Baja Mihály: Adventben      

Körültünk néma, vak sötétség,

Gyűlölség átka a szívekben,

Fogytán a kenyerünk a kasban,

Szűkölködünk a lelkiekben.

Oh balzsamosztó jobb kezével

Ennyi fájó sebet ki köt be?

Ki gyújt nekünk fényt e homályban

Vagy benne járjunk mindörökre? 

Te vagy Uram, a mi Királyunk!

Kelj fel a mi segítségünkre,

Kezünket összetéve kérünk:

Adj vidulást beteg szívünkbe.

Küldj Valakit a te nevedben,

Rá milliók, ím, várva várnak,

Kit prófétáltál az atyákban:

Küldj Szabadítót a világnak.