JÉZUS LÉGYEN ÚTADON.

1. Jézus légyen utadon tevéled, Jézus töltse áldva bé az élted,
Jézus arca fényljék néked egyre, Jézus adjon balzsamot sebedre!

2. Jézus vére bűnöd elfödözze, Jézus képét lényed is tükrözze,
Jézus szent nevét szívedbe véssed, Jézus édesítse szenvedésed!

3. Jézus karja léptedet vezesse,Jézus hő imádat meg ne vesse,
Jézust zengjed, dalra dal ha támad, Jézusért mondj búcsút a világnak!

4. Jézusod parancsa légyen étked, Jézus szent Igéje védje lépted,
Jézus légyen itt alant a mennyed, Jézus nyissa meg neked a mennyet!

-------------------------------------------------

AZ ÚRÉ MINDEN HATALOM..

1. Az Úré minden hatalom, Az áldás, bölcsesség.
Csak őt illeti, hál‘adás, Az üdv, a tisztesség!
Így zeng a menny nagy kórusa, Az Úrnak hódolva.

2. Ott állnak mind a trón körül, Fejükön korona,
A két kezükben pálmaág, Rajtuk hószín ruha.
A Bárányé a győzelem! Kiáltják szüntelen.

3. Megrendül tőle föld és ég, Úgy árad, zeng e dal:
A trónon ülő áldassék, Övé a diadal!
És áment mond a mennysereg, Kit Jézus váltott meg!

4. Egy nap majd én is ott leszek E boldog nép között,
És vélük együtt éneklem: Áldott az Egyszülött,
Ki népét vérén vette meg, Ki lelkünk üdve lett!

-----------------------------------------------

ÚTON VAGYOK.

1. Úton vagyok, én testvérim, Kánaán országba fel,
Amit az Úr vélem tett, ím Néktek most ezt mondom el.
Hála, hála, halleluja! Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton Vígan zengem énekem.

2. Elhagyottan távol éltem, Mikor Jézus megtalált.
Zord pusztában, sok veszélyben, Mikor hű karjába zárt.
Hála, hála, halleluja! Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton Vígan zengem énekem.

3. Most az ajkam hál'adással Néki zeng dicséretet,
Reményteljes pillantással A jövőmbe nézhetek.
Hála, hála, halleluja!Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton Vígan zengem énekem.

4. Ha elmúlik ez az élet,Megváltóm köszönthetem;
Hódolattal hajtva térdet,Őt dicsérem szüntelen.
Hála, hála, halleluja! Bár itt vándor a nevem,
Szép hazám felé az úton Vígan zengem énekem.

-------------------------------------------

Reményik Sándor Akarom.
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely meg jelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.

--------------------------------------------

Czeglédi Tíborné: Gondolunk rád…

Úgy hallom, eltűnt arcodról a rózsa.
Szívedet naponta bánat járja át.
Ne hidd, hogy végtelen lesz rajtad a próba
Csak tartsd ki hűen! Az győz, ki megállt!

Az imádság naponta száll érted,
Hogy Isten óvjon, védje ügyedet,
Ha leroskadsz néha, már-már nem bírod
A korbácsütést… a keresztedet.

Az Isten igaz! És Ő hívott téged
Csak le ne tedd, testvérem, a terhedet.
Mert Krisztus lesz az, ki leveszi rólad;
Ne sírd el utolsóig a könnyedet.

Tudom, nehéz most. Nincs közel barát,
A „testvérszív” is oly könyörtelen.
Aki szeretne közel lenni hozzád,
A kőszív-bástyán átjutni képtelen.

Ne sírj tovább! Imáink szállnak érted.
S ha testben ott nem is lehetünk,
Szívünk ott dobban fájdalmaidban,
És rád gondolunk,
Ha nyugalomra hajtjuk elfáradt fejünk.

De rád akkor is, ha ránk köszönt a reggel
S bíbor fényében ránk ragyog a nap!
Istent kérjük, álljon ott melletted,
És hallgassa meg imádságodat.