Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
MEGSZENTELŐDÉS
"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).
A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. "De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." - Pedig kívánja.
Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve.  Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.

Nehéz szolgálat
Nehéz mindenkinek a kedvére tenni, sőt szinte lehetetlen. Így van ez a lelkészeknél is, akik bármit tesznek, valakiknek biztosan nem felel meg.
- Ugyanis ha a szokottnál 10 perccel hosszabban prédikál, akkor bőbeszédű,
- ha hangosabban prédikál, akkor ordibál,
- ha normálisan beszél, akkor az ember nem ért semmit,
- ha saját autója van, akkor világias beállítottságú,
- ha viszont nincs autója, akkor nem halad a korral,
- ha az egyházközség tagjait látogatja, akkor szimatol,
- ha családokat látogat, akkor nem törődik a családjával,
- ha otthon van, akkor miért nem látogat családokat
- ha a pénzről beszél, akkor pénzsóvár,
- ha a templom javára gyűjt, akkor kihúzza az emberek zsebéből a pénzt,
- ha nem rendez ünnepséget, akkor semmi sem történik,
- ha ünnepséget szervez, akkor nem tud nyugton maradni,
- ha az Istentiszteletet pontosan kezdi, akkor siet az órája,
- ha később kezd valamit, akkor feltartja a híveket,
- ha a templomot renováltatja, akkor feleslegesen szórja a pénzt,
- ha nem építkezik, akkor hagy mindent tönkremenni,
- ha fiatal, akkor nincs tapasztalata,
- ha idős, akkor mikor megy már nyugdíjba,
- ha meghal, akkor nincs, aki pótolja.
Valóban nem könnyű egy lelkész feladata...
--------------------------------------
A mi hitünk nem bebeszélés
„És mindent az Ő lábai alá vetett, és Őt tette a Gyülekezet mindenek felett való fejévé. A Gyülekezet pedig az Ő Teste, amely telve van Vele, aki mindent betölt mindenekkel" (Ef 1,22-23).
Ne úgy nézz Krisztusra, mint egy mennyei eszményképre, akihez valahogyan meg kell érkezned. Tekintsd Őt mintegy Isten ajándékának a magad számára. Úgy érzed a világ dolgai lefelé akarnak rántani, de gondolj arra, hogy nem húzhatnak le jobban, mint Őt lehúzták! Te éppen olyan biztos lehetsz a mennyei erőkben, mint Krisztus. Kételkedsz ebben? Íróasztalomon néhány sárga virág van. Amikor belépek a szobába, nem kell ismételgetnem magamban: „Itt sárga virágoknak kell lenniük, itt sárga virágoknak kell lenniük." Nem, hiszen egész idő alatt ott voltak. A szememet kell csupán kinyitnom és odanéznem!
A mi hitünk nem bebeszélés. Azokon az örök tényeken alapul, melyeket Isten Krisztus által végzett el. Ha merjük hitünket ráépíteni ezekre a tényekre, a Szent Szellem, aki bennünk van, bizonyságot tesz róluk. Úgy tekintsünk magunkra, mint akik Krisztusban vagyunk, és akkor nem húzhat le semmi, mert az Ő ereje fenntart.
-------------------------------------------

Élj az erőforrásodból!
„Akik Őreá néznek, azok felvidulnak és arcuk meg nem pirul" (Zsolt 34,6).
Vigyáznunk kell, nehogy túl sokat aggodalmaskodjunk szellemi életünk egyéni oldala miatt, és ezért befelé fordulók legyünk. Szemléltessem ezt a villanyfénnyel? Mondjuk, ülsz egy szobában, és lassan besötétedik. Szeretnél világosságot, hogy olvasni tudj. A melletted lévő asztalon ott áll az olvasólámpa. Mit teszel ilyenkor? Feszülten figyelsz, hogy meglátod-e a világosságot jönni? Vagy fogsz egy törlőt és kifényesíted a villanykörtét? Nem, hanem felkelsz, odamész a kapcsolóhoz és felkattintod. Az erőforrásra fordítod a figyelmedet, és ha megteszed a szükséges lépéseket, megjön a világosság. Élj mindig Istennek Krisztus látható tetteiben, és bízd rá, mit akar elvégezni benned!