HISZEK
Hiszek-e még a régi hitben, Szent-e előttem még a múlt?
Vagy ami egykor élt szívemben Már mind elkorhadt, megfakult?
A büszke dal, ha újra zendül, Megdobogtatja-e szíved?
- Érzem, a könny hogy pereg szememből,
Hiszek.
Hiszel - e az emberiségben,Hogy van nagy hivatás még ?
S mit ki nem vitt sok ezer-éven Kivívja egy új nemzedék?
Kimúl a szolgaság, a vakhit, Bilincset törnek a nemzetek?
- Érzem, szememből villám csap ki.
Hiszek.
Mondd, hiszel - e a földi létben, Hogy méltó küzdelemre még?
Hogy nem bolygunk örök sötétben, S jóságos a hatalmas ég?
Hogy a nagy mindenséggel szemben Nem kell feladnunk a hitet?
- - Sugár ragyog könnyes szememben. Hiszek.
- Palágyi Lajos

Oswald Chambers "Krisztus mindenekfelett" c. könyvéből
MEGSZENTELŐDÉS
"Mert ez az Isten akarata: a ti szentté lételetek" (1Tesz 4,3).
A halál oldala. Istennek a megszentelődésünkben az élet és a halál oldalán egyaránt formálnia kell minket. Egyesek túl sok időt töltenek a halál helyén, végül olyanok lesznek, mint a sír. Mindig heves harc folyik a megszentelődés előtt, mindig van valami, ami éles ellentétben áll Jézus Krisztus kívánságaival. Amint Isten Szelleme elkezdi megmutatni, mi a megszentelődés, elkezdődik a küzdelem. "Ha valaki hozzám jön és meg nem gyűlöli... a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom" (Lk 14,26).
A megszentelődés folyamatában Isten Szelleme megfoszt engem mindentől, míg nem marad más, csak "önmagam", s ez a halál helye. Hajlandó vagyok-e csak "magam" lenni és semmi több - barátok, szülő, testvér és önző érdek nélkül -, készen a halálra? Ez a megszentelődés feltétele. Nem csoda, hogy Jézus ezt mondta: "Nem békességet hozni jöttem, hanem fegyvert" (Mt 10,34). Itt kezdődik a harc, itt sokan elcsüggedünk. Nem akarjuk azonosítani magunkat Jézus halálával ezen a ponton. "De ez olyan rettenetes és kérlelhetetlen" - mondjuk, Urunk szigorú és elvárja ezt tőlünk. "Nem kívánhatja, hogy ezt tegyem." - Pedig kívánja.
Akarok-e egészen "magam" lenni, mindent határozottan lehántani magamról, amit barátaim vagy saját magam gondolok magamról és kiszolgáltatom-e ezt a mezítelen valómat Istennek? Amint kész vagyok erre, Ő megszentel egészen, és életem megszabadul minden nyűgtől, mindentől - Istent kivéve.
Amikor így imádkozol: "Uram, mutasd meg, mi nekem a megszentelődés" - Ő megmutatja. Azt jelenti, hogy eggyé lettem Jézus Krisztussal. A megszentelődés nem olyasvalami, amit Ő helyez belém, hanem Ő maga az bennem.






MIKOR IMÁDKOZOM

Mikor imádkozom, sokszor zavarban vagyok én, URAM,
és néha félek : valakinek rosszat vagy rosszul kérek.
Ezért - bocsásd meg ezt ! - Egy idő óta így imádkozom :
kin - kin szükség szerint könyörülj, ne kérése szerint !
Irgalmasan szeresd, s amit teszel,
dicsőségedre és javára nézve tedd !
Füle Lajos

...„ Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól,
olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket...”
/ Zsolt.103. 12.v./

---

- Khalil Gibran : A próféta
Gyakran, amikor megtagadjátok magatoktól a gyönyört, csak elraktározzátok vágyatokat lelketek valamelyik zugába.
De ki tudja, hogy amit ma mintha elhagynátok, nem várakozik-e a holnapra?
Még a testetek is ismeri örökségét és jogos szükségletét és nem hagyja becsapni magát.

A testetek pedig lelketek hárfája, és rajtatok múlik, hogy édes zenét hoztok-e ki belőle, vagy zűrzavaros hangokat.
És most azt kérdezitek szívetekben: ‘Hogyan különböztessük meg a gyönyörben azt, ami jó, attól, ami rossz?’.
Menjetek a rétjeitekre és a kertjeitekbe, s ott megtanulhatjátok, hogy a méhnek gyönyörűség a virág mézét összegyűjteni,
de a virágnak is gyönyörűség, ha odaadhatja mézét a méhnek.
Mert a méh számára a virág az élet kútfője, a virág számára pedig a méh a szerelem hírnöke, és mindkettőjüknek, a méhnek és a virágnak egyaránt, a gyönyör adása és elfogadása szükséglet és elragadtatás.

Orphalese népe, legyetek olyanok a gyönyöreitekben, mint a méhek és a virágok.
-------------------------------------------

"Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez."
2Korintus 7:10.

Gondolkodtál már azon, mekkora különbség van az ’ Isten szerinti’ és a ’virág szerinti’ szomorúság között Ha már követtél el életedben bűnt – és bántott téged, sírtál miatta, igyekeztél jóvátenni – ez az Isten szerinti szomorúság. Ha megbántottad barátodat, bemószeroltad, a háta mögött rábeszéltél – aztán őszintén megbántad, bocsánatot kértél tőle, és a Te mennyei Atyádtól is – ez az Isten szerinti szomorúság. Ha újból és újból visszaestél a gödörbe, amiből épp csak kimásztál, ha újra és újra visszaestél abba a gyűlölt bűnbe, amit már úgy utálsz – és felkiáltasz Istenhez – Uram, segíts! Ez az Isten szerinti szomorúság. De ha csupán bűneid következményei miatt siránkozol, ha mindig csak megmagyarázod, hogy mit miért tettél úgy, ahogy tetted – és megkeményedsz abban az állapotban, amiben vagy – Isten sem tud mit kezdeni veled. Ha mindig másokat okolsz és hibáztatsz, és sírsz, ha vélt vagy valós igazadat nem fogadják el – ez a világ szerinti szomorúság. ÍGY mindenki tud szomorkodni. De ha nem lépsz tovább, nem üdvözülsz. Ugyanis nem éreznéd jól magad a mennyei lények társaságában, mivel ott nem tudnád megmagyarázni senkinek, mit miért követtél el. Ne igazold hát mindenáron önmagadat!
Engedj szabad folyást könnyeidnek! Nézz a tükörbe és mondd: - Ó én nyomorult ember! Ki tudna engem megszabadítani ebből a mélységből, amiben benne vagyok? Ki tudna innen engem kiemelni?
És akkor meghallhatsz egy szelíd hangot mögötted:
Gyermekem! Én! Bízz bennem! Itt vagyok!