HÉT JÓ TANÁCS
Hogy megtanítsanak békében élni egy fedél alatt

1. Hidd el, az egész házban nem akad
ügyefogyottabb, alkalmatlanabb,
haszontalanabb nálad.
ne mondd el senkinek
de Isten előtt vállald,
s vallja gyermeki módon szíved.

2. Mert így van, - ne feledd egy percre sem–
szolgálj, segíts mindenkit szívesen,
mint mindenek szolgája, sohse tétlen…
Csendesen, mosolyogva, észrevétlen.

3. De te másoktól ugyanezt ne várd!
Ha megvetnek, ha senki meg se lát,
ha mindenünnen kifelejtenek,
természetes! – várhatsz-e egyebet,
ha mélyen hiszed, hogy más nem jár neked?

4. Amilyen vagy, mindennel be kell érned,
hisz ha kevesebb a legkevesebbnél
akkor is több, mint amit érdemelnél.

5. Mindez a te kötelességed. Figyelj!
Hogy mi a többié, s hogy végzi el,
azon soha meg ne botolj, akadj,
hisz a ház vezetője nem te vagy.

6. Mit a többi mond és tesz, legyen bármi
igyekezzél mind jóra magyarázni.

7. S ha úgy találod szeretetlenek
a többiek kurtán bánnak veled,
hidd el, rossz szándék nem vezeti őket,
csak a Sátán ólálkodik körülötted,
hogy tőrbe ejtsen téged
s hogy elfeledtesse szegénységed.
Járj túl az eszén,
s mások méregelését abbahagyva,
fordítsd szemed gyorsan szegény magadra!
Szívedbe akkor csend száll és alázat.
Így töltheti be békesség a házat.
Terteegen után -Túrmezei Erzsébet

---

AKAROM .

Akarom: fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindig enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam,
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit a tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.
Reményik Sándor, (Isten közelében, 17)