Amikor a feddhetetlenség bűnné válik

„Igazamhoz ragaszkodom,  nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.”Jób könyve 27:6 

Kevés személyről jegyzi fel a Biblia, hogy „feddhetetlen és becsületes” ember. Jób közöttük van (1:1). És valóban, a sok csapás és nyomorúság után, ami őt éri (elveszti vagyonát, meghalnak gyermekei, végül pedig szörnyű kor támadja meg testét), el tudja mondani hisztérikus feleségének: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (2:10). Lelki gyötrelmei azonban csak ezután következnek. Barátai avval vádolják Jóbot, hogy balsorsa bűnei következménye.

Ebben a feszült párbeszédben hangzik el Jób tiltakozása: „Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret” (27:5-6).

Az olvasó az egész könyvben – mintha valami dráma lenne – Jóbnak drukkol. Egy bizonyos ponton túl azonban gyanakodni kezd. Hogy a feleség hisztérikus viselkedése helytelen, az nyilvánvaló – a pánik nem oldja meg, csak súlyosbítja a bajt. Hogy a barátok teológiai alapállása téves, az vitán felüli – Jóbot nem a vétkei miatt érték a csapások. De vajon a főhős makacs ragaszkodása saját „igazához” és saját „feddhetetlenségéhez” nem sodorja-e szépen lassan őt magát is a valóságot helytelenül értékelők táborába? Nem lehet-e, hogy Jób „feddhetetlensége és becsületessége” fokozatosan saját büszkeségévé válik? Vajon – barátaival szembeni – teológiai tisztán látása nem sodorja-e őt a felsőbbrendűség bűnébe?

Miután Isten megjelenik Jóbnak, ő lehajtott fejjel ismeri be: „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban” (42:5-6). Ha eddig büszke volt „feddhetetlenségére”, akkor most már belátja, „igazsága” Isten szemében olyan volt, mint egy szennyes ruha (Ézsaiás 64:5). Az üdvösség egyedül a Mindenható kegyeleméből lehetséges.

Ha büszkék vagyunk igaz vallásunkra, tiszta teológiánkra, páratlan feddhetetlenségünkre, és ha úgy gondoljuk, hogy nekünk mindig igazunk van, akkor gyorsan gondoljuk át Jób sorsát! Isten szeretetéből a mai nap sem saját jóságunkból kifolyólag részesülünk, hanem csak egyedül az ő kegyekéből.