Számadás.
Évnyi időm-elrejtettem. Majd osztok belőle Istennek,
barátnak, árvának, anyának Lesz időm, imára, bánatra,
vigasztalásra… nem volt…
Kiszámítom. izmom feszül, bizonygatom:
Volt időm! Volt… Magamra - szekérnyi.
Másra - kézfogásnyi. anyámra - ölelésnyi.
barátra - kedves szónyi, Istenre - kiáltásnyi.
…Ha felhangzik a: “Hol a többi?…”
körülaggatom magam “nem én” - levelekkel
Tőlem ne kérjék, ő, a kígyói Feltört kezeimből szálka nő…
Bálványokba kapaszkodó ujjaim között kifolyt az idő…

-----------------------------------------

Vallomás.
Elhoztam a Miérteket.
Fájó gyötrelmem hitetlen lázongó Miértjeit.
Nem tudtam, hogy Neked is fáj az én magányom,
hogy könnyeimet angyal tartja számon,
s rongyos lélekruhám helyébe fehéret készítesz.
Hangodat véltem csendnek, elutasításnak, feledésnek…
Mikor Hitem elfogyott. Reményem kialudt.
Váratlanul, szelíden,… csendben… Megkerestél.
A tenyeredben, darabokban Várok… Rád.
Darabokból leszek új cserépedény.
Itt vannak Miértjeim. Fájnak. Sebeid fájnak.
Véreddel vegyülő könnyeimmel
mosom lábaid, …nem szólsz semmit?!…
…Te sírsz, Uram.

--------------------------------------

Új hitet.
Új hitet akarok. Olyan… igazit,
ami kőszív – hegyeket tengerbe dobál,
nem retten, jöhet vész, halál…
Amilyent még Te sem találtál Izraelben;
Amit gyermekszívekben rejtettél el,
hogy el ne oltsák farizeus - kezek.
Ha életem tüzes kemencéiből kihozol -
és hitem új cserépedénye kezedben áll, ne mondd el senkinek.
Inkább engedd, észrevétlen, vizet vigyek
oda, hol szomjan halnak agyag - porszemek,
vigaszom névtelenül karoljon át
útvesztett lelkeket.
Kezem legyen az árvák magányán nyugvó
Kezed
Kezed Várjak Veled az úton tékozló fiakra,porosan,
álmatlanul, atyaszívvel…
Ha a háromszázadik kakasszóra sem
Törnének szilánkokra
a “nem ismerem azt az embert” –el tele szívek,
Szemeiddel engedj belátni jeges kamrák
forró kiáltásai közé.
Aztán küldj el; olvadjanak didergő vulkánfiaid.
Parazsad érintse némaságom,
hadd mondjam el, hogy Jössz…
Hadd, mondjam el, Uram, HAZA viszel.

----------------------------------------

Játék…
“Minden féltett dolognál jobban
őrizd meg szívedet, Péld 4:23
mert abból indul ki minden élet.”
Beengedjelek?… Pöröl az Ész, topog a szív,
egymás szavába vágva bíztatnak, tiltanak
Védőbástyám faláról figyelem a fény játékát
arcodon, vársz,…
Mosolyod fehér kendője libben, beengednélek… …nem vagy ellenség?
Itt benn kincs van. A kincsem.
Ha lépsz, zár kattan! Róka vagyok,
foltos lélekruhában,fagyos szíve árnyékában didergő
kis róka. Ha velem akarsz
valami nagyon szépet játszani
állj meg ott… szemeid fényétől,
szótlan melegétől roppan a jég.
S aztán játszhatunk, dobhatjuk egymásnak kincseinket,
lelkünk labda-melegét.

---------------------------------------------

Hálavers.
Köszönöm hálásan Neked a látó szemet,
mivel láthatom fényedet, napod színeit, arcodat,
az életet, a szépséget, a csillogást, a jót,
a Hozzád vivő, száz csodát megért hajót...
A kegyelmet, a halk imát, a lelkeket, kikért kiált lelkem,
hogy áldjad meg nagyon őket, ama végső napon.
Aranykoronád csillagit tedd homlokukra, így a hit diadalt arat akkoron...
Mert vigyáztak, hogy arcomon a hálafényből dal legyen!
S szeretlek Téged, Istenem. ..Kárász Izabella

-------------------------------------------

Hátha terem még?
Elhallgatott a kiáltó szava, repedt nádakat ingat a szél,
nem zeng ének az Olajfák helyén, a kerteken fehérlik a dér,
“ a fejsze a fák gyökerén!” Nem halljátok, milyen csikorogva
fordul az esztendő a tengelyén? Ítélettel terhes a jövő annak,
aki csak magának él, dús lombozattal, de gyümölcstelenül:
“ a fejsze a fák gyökerén!” Mindegy, hogy minek álcázzuk
önzésünk üde zöld leveleit, a Gazda jár a szőlőskerteken,
és megjelöli a fák törzseit. Ha a Vincellér elébe nem áll
könyörgő szóval: - Hátha terem még?
Vajon esztendő virradna-e még? Átszegzett keze tartja vissza
talán egy évig - tőlünk a fejszét! Lukátsi Vilma

---------------------------------------------)

Nagy az Úr kegyelme
Nem hágy el a jóságos Isten, Bízzál Ő benne holtodig,
Ha senki sincs, aki segítsen, Ő áld, vígasztal, boldogít.
Elhagyhat az egész világ, Ő nem hágy el, van gondja Rád!
Az Ő szent akarata nélkül, Hidd, semmi nem történhetik,
Madárka a ház fedeléről. Tudta nélkül le nem esik.
Tudja fejünk hajszálait, Óh, kössön Ő hozzá a hit!
S ha magad leborulni látod, És könnyel sózod kenyered,
Ha oda van már szép világod, Az Isten akkor is szeret.
Földet eső termékenyít, Szívet, ha hullnak könnyeid.
És kiderül, a lég megenyhül, Színes szivárvány felragyog,
Lejönnek még hozzád a mennyből, A vigasztaló angyalok!
Megnyugvás, béke, hit, remény, S virág nyílik a tövis helyén.
S szívedben is a hit virága, Hálaimádság fakadoz,
S míg belekezdesz az imába S érzed hogy ajkad akadoz,
Isten, ki lát, s hall tégedet, Megáldja rebegésedet!

------------------------------------------)

Tekintet nélkül.
Tekintet nélkül arra, hogy Másoknak tetszik Vagy nem, Tekintet nélkül arra, hogy Látják-e vagy nem,
Tekintet nélkül arra, hogy lesz-e Sikered vagy nem,. Tedd a jót! Tégy minden jót, amit Megtehetsz,
Ott, ahol vagy, Úgy, ahogy teheted,. Akkorát, amekkorát tehetsz, De mindig, szüntelen ez legyen
A programod! (Sík Sándor)

--------------------------------------------

Televíziósok zsoltára.
A TV az én pásztorom, nincs igényem másra!
Kényelmes fotelokban helyet készít nekem. A hittől egyre távolabb vezet engem,
Lelkemet lerombolja, Az érzékiség és az erőszak ösvényén vezet
Szerkesztői nevében. Járjak bár a keresztény felelősség köntösében,
nem zavar meg semmi, hiszen a TV velem van,
Kábelei és távkapcsolója megvigasztalnak engem. Ellát minden jóval
Világiasságom törekvései szerint Megkeni fejemet
Humanizmussal és a törtetéssel az anyagiak felé; Kívánságaimat színig betölti.
Garantált lustaság és nemtörődömség Fog követni engem
Életem minden napján, Én a TV-nézők házában lakom
Időtlen időkön át.

------------------------------------

Virágok.
A virágok mosolyban születnek
Kicsi bimbókra ráderül a Nap.
Tavasz-mosollyal megcsókolja őket
S a kicsi bimbó mind erőre kap.
A tél-hidegben megdermedt szívekre
Hints tavasz-mosolyt áldón, Istenem,
Hogy bűnös szívek szunnyadó hitéből
Neked pompázó, sok virág legyen!

--------------------------------

Mit ír a Biblia az Igéről?
"Látnak engem, és örülnek az istenfélők, mert Igédben reménykedem."Zsoltárok könyve 119:74
"Aki megveti az Igét, eladósodik miatta, de aki tiszteli a parancsot, elnyeri jutalmát."
Példabeszédek könyve 13:13
"Aki megérti az Igét, annak jó dolga lesz, és boldog az, aki bízik az Úrban."
Példabeszédek könyve 16:20
"Azután kinyújtotta kezét az Úr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem az Úr: Én most a szádba adom Igéimet!"Jeremiás könyve 1:9
"Az Úr pedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy Igémet beteljesítsem."Jeremiás könyve 1:12
"Visszatértek őseik korábbi bűneihez, akik nem voltak hajlandók hallgatni Igéimre, más isteneket követtek, és azokat tisztelték. Izráel és Júda háza megszegte a szövetséget, melyet őseikkel kötöttem."Jeremiás könyve 11:10