Megrövidült volna az Úr karja?

"Akkor monda az úr Mózesnek: Avagy megrövidült-e az úrnak keze? Majd meglátod: beteljesedik-e néked az én beszédem vagy nem?" Mózes 4. könyve 11:23

Általános iskolában volt két osztálytársam, akikkel – bár más keresztyén közösséghez tartoztak – osztálykirándulásokkor, vagy hasonló közösségi rendezvényekkor jókat beszélgettünk hitről, Istenről, Bibliáról, illetve az ehhez kapcsolódó dolgokról. Emlékszem, hogy egyszer arról beszélgettünk, hogy hogyan keletkezett a világunk. Bár abban mindenki egyetértett, hogy Isten teremtette azt, de a módjában már eltértek a vélemények. Az egyik osztálytársam úgy érvelt, hogy a Biblia első lapjain elmesélt hat napos teremtés-történetet jelképesen kell érteni, és Isten tulajdonképpen hat korszakon keresztül alkotta meg a világot.

– Miért nem 6 nap alatt? – kérdeztem naivan.

– Te el tudod az képzelni – kérdezett vissza a barátom –, hogy a világ a semmiből mindössze 6 nap alatt jött létre?

– Nem – válaszoltam. – Éppúgy nem tudom elképzelni, mint azt, hogy a világ a semmiből 6 hosszú korszak alatt jött létre. Csakhogy ez az egész nem az én korlátozott képzelőerőmön múlik.

És valóban. Emberi logikával nézve teljesen mindegy, hogy hat nap, vagy hat korszak. A semmiből való teremtés – a saját felfogóképességünk alapján – teljességgel lehetetlen. Ha viszont abból indulunk ki, hogy a világegyetem ura egy mindenható isten, akkor ebből logikusan következik, hogy – ha éppen úgy akarta volna – akár egy milliomod másodperc töredéke alatt is létrehozhatott volna mindent, Göncölszekerestül, kacsacsőrű emlősöstül, Édenestül, és Ádámostul Évástul. Így joggal merül fel a kérdés, miért ne teremthette volna meg ez a mindenható Isten a világot éppen 6 nap alatt?

Ez a logika – ami persze nem az emberi racionális gondolkodáson alapul – alkalmazható minden Bibliában található csodára. Mózes csodálkozik azon, hogy Isten húst ígér 600.000 embernek (11:21-22). Kételkedése – lássuk be őszintén – teljesen érthető és logikus. De a mindenható Isten – ha valóban mindenható, akkor – nem a mi belátásunk szerint gondolkodik. Éppen ezért figyelmezteti Isten Mózest arra, hogy „az ő keze nem rövidült meg”, azaz ami az „embereknek lehetetlen, az Istennek lehetséges” (Máté 19:26), ami az emberi gondolkodásban elképzelhetetlen, az Istennél semmi akadályba nem ütközik.

És végül jóllakik a 600.000 ember fürjhússal – ahogyan Isten megígérte.

Ismeretlen szerző
VAN SZEM...
Van szem, mely szüntelen figyel reánk,
Van fül, mely meghallja esdő imánk,
Van kar, mely azonnal segít, ha kell,
Van szív, mely mindig értünk esdekel.

Van értelem, mely bölcsességet ád,
Van Úr, ki értünk hallatja szavát,
Van vár, mely nekünk erős oltalom,
Van béke és van édes nyugalom.

Van fény, mely nem fog letűnni soha,
Van hely, mely lelkünk örök otthona,
Van út, mely oda bizton elvezet,
Van Úr, aki megváltotta lelkedet.

Van hit, mely megtart téged gondosan,
Van remény, amely táplál gondosan,
Van szeretet, mely soha nem fogy el,
Van Isten, kihez majd megérkezel.

---

Hegyi Éva
TANULJ MEG VÁRNI!
Tanulj meg várni,
ahogy az emberiség évezredeken át
sóvárogva és imádkozva várta a Messiást.

Tanulj meg várni,
ahogy Mária várta gyermekét,
boldog reménységgel a názáreti csendben,
titkát Istenre bízva.

Tanulj meg várni,
ahogy az idős Erzsébet
türelmesen ki tudta imádkozni,
hogy Isten neki ajándékozza a várva várt fiút.

Tanulj meg várni,
ahogy az apostolok Máriával együtt
imádkozva várták, hogy eljöjjön a
megígért Szentlélek.

Tanulj meg várni,
a karácsonyra, a születésnapokra,
ne add át előre az ajándékot,
ne rontsd el az ünnepvárás örömét.

Tanulj meg várni,
amikor valakinek szüksége van rád,
ne zaklasd kérdésekkel, ne halmozd el tanácsokkal,
csak legyen számára nyitott a szíved.

Tanulj meg várni,
az imádság csendjében,
ne sürgesd Istent, hogy beszéljen hozzád,
engedd, hogy átöleljen, és akkor szóljon,
amikor Ő akarja.

Tanulj meg várni,
ahogy napról-napra vár rád az Isten,
hogy majd a végső órán
belehulljon lelked az Örök Jóság szerető kezébe.