„Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.” 1Kor 6:12

Arra ébredt, hogy köhög kegyetlenül. Valahol mélyen, belül fuldoklott, alig kapott levegőt, de tudta – vagy legalábbis remélte-, hogy pár perc és elmúlik. Az újabb rohamok rázták a testét és úgy érezte, fáj a tüdeje. „Képtelenség”- gondolta. Majd előkereste a cigarettásdobozt. Minden mozdulata kész rituálé volt, amit évtizedek óta mindig ugyanúgy végzett el. Megnyomkodta a dobozt, megütögette a tetejét, míg a felszakított oldalon meg nem jelent a filter. Kivette a szálat, egy darabig csak morzsolgatta a kezében. Ez a mozdulat volt a legmegnyugtatóbb dolog, amit mostanában tett minden reggel. A konyhába már parázsló cigarettával ment, füstbe burkolódzva, hogy feltegye a kávét. Mélyen leszívta a következő slukkot, mintha friss levegőhöz jutna a szabadban. „Már megint rágyújtottál!” – korholta a felesége. „Minden tiszta bűz lesz itt az átkozott cigarettától! Mikor szoksz már le végre?” „Akkor szokom le róla, amikor akarok!” – válaszolta dühösen, de közben ezt gondolta: „Nélküle élni sem tudnék.”
„Kétoldali tüdőgyulladás” – mondta az orvos komoran. – „Azonnal be kell feküdnie.” A röntgent, mivel foltot találtak a mellkasfelvételen, tüdőtükrözés, majd biopszia követte. Amikor a műtétre várt, csak egy gondolat járt a fejében: „Bárcsak megtettem volna, bárcsak leszoktam volna, amíg még nem volt késő…”
Sokan járnak, jártak ebben a cipőben. „Nekem kell, szükségem van rá” – mondják maguknak, és nem veszik észre, hogy szenvedélyük rabszolgáivá váltak. Valamikor, a kezdet kezdetén büszkén gyűrték le az elsőt, könnyező szemmel, mert szabad volt. Mert a felnőtté válást jelentette. Nem gondolták, hogy súlyos rabigába hajtják a fejüket, ami többszörösen behajtja rajtuk a vámot. A pénztárcájuk, önmaguk és családjuk egészsége bánja majd. Igaz, hogy amikor felnőtt lesz az ember, már azt csinál, amit akar. Csak nem biztos, hogy megéri…
Restás László

--------------------------------------

Meghallgatást ígér az Úr

"Ha segítségül hívtok, és állhatatosan imádkoztok hozzám, akkor meghallgatlak benneteket."Jeremiás próféta könyve 29:12
Olyan Isten teremtette a világot és benne minket, Aki szeretne minden jóval állandóan ellátni. Ez valóra is vált volna, ha az ember nem választja a bűnt - ami szabadságnak látszott kívülről, de a rabszolgaság legrosszabb formája belülről.
A bűn miatt Isten nem változott meg - Ő azóta is szeretne folyamatosan megajándékozni minden jóval. Mi emberek viszont megváltoztunk: egy torz szemüvegen keresztül nézünk Istenre. Ez a torzítás abban áll, hogy Istent olyannak tartjuk, Aki vagy nem hallgat meg, bármit teszünk, vagy azt gondoljuk, hogy valami nagyot kell produkálni a vágyott eredmény elérése érdekében.
Pedig Istennek nem azért van szüksége az imákra, hogy megnézze, van-e bármi a befektetés oldalon, hogy a nyereség serpenyőbe odadobhasson valamit.
Isten Maga is egy hatalmas küzdelem Egyik - bár a Leghatalmasabb és Legyőzhetetlen szereplője. Ebben a küzdelemben Istennek egy Lucifer nevű teremtménye azt állította magáról, hogy az "Isten" feliratú trónon tulajdonképpen neki kellene ülnie. Azóta az egész világegyetemnek próbálja bebizonyítani, hogy a szabadság és öntörvényűség jobb Isten törvényeinél. Még Jézust is kivégezte a Golgota keresztjén - az emberek közül megnyert támogatói segítségével. Mindent kifogásol, amit Isten a bűnösök megmentése érdekében tesz, és az igazság zászlaját lobogtatva kritizál és hibát keres mindenben, amikor Isten a segítségével avatkozik bele a történelem és az egyes emberek életébe.
Az imádság megvédi Istent a lázadó kritizáló kérdéseitől. Isten nem önkényesen avatkozik az imádkozó életébe, hanem kérésre cselekszik, ezzel nem vonható felelősségre a jókért, a segítségért, amit a gyermekei érdekében tesz. "Megkért, és én megtettem, mert szeretem". Ebbe még az ellenség sem tud belekötni.
Ennek tudatában egyet tehetünk: legyen szenvedélyünk az imádkozás! Istent nem fárasztjuk ki vele, nekünk pedig mindig szükségünk van rá! Egyébként pedig Isten azt ígérte, hogy meg fog hallgatni!