Állok a fényben
Állok a Fényben, Minden a Fény! Hol volt a tegnap, Már mikor Ő volt, Hol volt a tenger, Már mikor Ő volt, Hol volt az ember,Már mikor Ő volt. Hol volt a Föld, És hol voltam én?
Nézek a Fénybe,Minden a Fény!
Holdak gurulnak, Napok gurulnak,
Fények csurognak Az ég peremén.
Messzire nézz el, Izzik az éter,
Szemed elkábul Az űrök terén.
Vakulsz a Fényre, S leomolsz félve,
Mert minden a Fény!
Állok a Fényben, Minden a Fény!
Minden az Isten. Mi lesz a Földdel,
Ó, mi lesz holnap, Mi lesz az ember,
Mi leszek én?
Új vihar tombol Kártyavárt rombol,
Minden elomlik, Mi lesz az én?
De Isten trónol, S előtte hódol
Minden s a Fény!
Mert Isten a Fény!
Puszta Sándor (Hozsannázó napok I. Kötet, 29. old)
(Isten, fény, Isten dicsőítése)

---

Ki az Úr?

Kezdetben volt az Isten. Az Isten volt az Ur.
Azután jött a Tűz, Víz, Az Ég, a kék azúr.
Majd jöttek a királyok, S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket Kiirtva magjukat.
És jött a felséges Nép. És a Nép lett az úr.
És jött a szent Szabadság, S akkor az lett az úr .
Azután jött a Terror. S a Terror lett az úr.
Azután jött az Ínség, S az Ínség lett az úr.
Azután jött a Bőség, Nem lett belőle úr.
Azután jött a Bankár, S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Mammon, S a Mammon lett az úr,
Azután jött a Sátán, S most a Sátán az úr.

De elbukik a Sátán, És nem lesz mindig úr.
És összedől a Mammon, És nem lesz mindig úr.
Öngyilkos lesz a Bankár, És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Ínség, És nem lesz mindig úr,
És fölenged a Terror, És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság, És nem lesz mindig úr,
És megszelídül a Nép, És nem lesz mindig úr,
Király sem akad senki, És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék ég, És nem lesz mindig úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz, És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten, Az Isten volt az Úr.
Örökön és örökkön Az Isten lesz az Úr.
Harsányi Zsolt (Hozsannázó napok I. kötet, 35. old)
(Isten uralkodása, dicsősége, hatalma)

----------------------------------