17. Hallgasd meg igazságomat .

Könyörgés oltalomért

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Hallgasd meg igazságomat, Én kiáltásom, Uram, értsd meg! Hozzám figyelmezz és tekintsd meg Szívbéli imádságomat! Ítéletet tetőled várok, Nézd meg ügyem, láttass törvényt: Ítélj meg igazság szerint, Mert én álnoksággal nem járok. 

2. Szívem éjjel megpróbáltad, És megvizsgáltad teljességgel, Láttad, hogy egyez én nyelvemmel: Csalárdság nélkül találtad. Amit ember szól, avagy művel, Én ajakid beszédire, Gondot tartok szent Igédre, Nem járok a gonosztevővel. 

3. Vezérljed én járásomat, És tarts meg a te ösvényiden, Máshova senki ne térítsen; Erősítsed lábaimat! Téged hívlak én segítségre, Uram, láss meg szükségembe’, Kérésem vedd füleidbe, És légy figyelmes beszédemre. 

4. Te vagy bizonyos oltalmok, Akik tebenned reménylenek; Jóvoltod mutasd meg ezeknek, Hogy lássák a rád támadók: Mint a te szemeidnek fényét, Úgy őrizz meg, Uram, engem, Szárnyad árnyékában fejem Takargasd, őrizvén ösvényét. 

Béza T., 1519–1605

--------------------------------------

23. Az Úr énnékem őriző pásztorom .

A jó Pásztor

Bourgeois L.,  Strasbourg, 1545

1. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.

2. Ha a halál árnyékában járnék is, De nem félnék még ő sötét völgyén is, Mert mindenütt te jelen vagy énvelem, Vessződ és botod megvigasztal engem, És nekem az én ellenségim ellen Asztalt készítesz, eledelt adsz bőven. 

3. Az én fejemet megkened olajjal, És engemet itatsz teljes pohárral; Jóvoltod, kegyességed körülvészen És követ engem egész életemben. Az Úr énnékem megengedi nyilván, Hogy mind éltiglen lakjam ő házában. 

Marot K., 1496–1544

------------------------------------

25. Szívemet hozzád emelem .

Könyörgés oltalomért, vezetésért és bűnbocsánatért

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak,  Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek. 

2. Útaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem; :/: Te ösvényidre taníts meg, Miken intézd menésem. És vezérelj engemet A te szent igaz Igédben; Oltalmazd életemet, Mert benned bízom, Úr Isten. 

3. Emlékezzél jóvoltodból Nagy kegyelmességedre, :/: Emlékezzél irgalmadról, Mely megmarad örökre. Ifjúságomnak vétkét, Kérlek, hogy meg ne említsed. Sőt nagy kegyességedet, Én Istenem, megtekintsed. 

4. Jó és igaz az Úr Isten Mind örökkön-örökké, :/: A bűnösöket térítvén Ő igaz ösvényire; És a nyomorultakat Életükben igazgatja, Nagy kegyesen azokat Az ő útában megtartja. 

5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség :/: Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért! 

6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, :/: Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik. 

7. Az igaz istenfélőknek Megjelenti titkait, :/: És az őbenne hívőknek Megmutatja kötésit. Istenhez szemeimet Felemelem szüntelenül, Ő megőriz engemet, Lábam kivonssza a tőrbül. 

8. Térj azért hozzám, Istenem, Tekints reám kegyesen, :/: És kegyelmezz meg énnékem, Mert élek szegénységben. Nyavalyája szívemnek Napról napra mind öregbül; Uram, add végét ennek, Végy ki engem ez ínségbül! 

Marot K., 1496–1544

-------------------------------------

30. Dicsérlek, Uram, tégedet .

Hálaének a haláltól való szabadulásért

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Dicsérlek, Uram, tégedet, Mert te megtartál engemet, És kegyesen felemelél, Ellenségimtől megmentél, És meg nem engedéd azoknak, Hogy nyavalyámon vigadjanak.

2. Hogy felkiálték tehozzád, Nyavalyámat meggyógyítád, És hogy én csaknem a sírba, Esném a halál torkába: Ismét feltámasztál engemet, Pokoltól megmentéd lelkemet. 

3. Istenes hívek és szentek, Az Úrnak énekeljetek, Áldjátok őtet mindvégig, Mert nem haragszik sokáig, Az ember alig gondolhatja, Mily hamar elmúlik haragja. 

4. De az ő kegyelmessége Rajtunk megmarad örökre. Néha oly dolgom érkezik, Min este szívem bánkódik, De reggel, mihelyen felkelek, Azonnal víg örömet lelek. 

Béza T., 1519–1605

--------------------------------

42. Mint a szép, híves patakra

Óhajtozás Isten után

Bourgeois L.,  Genf, 1551

1. Mint a szép, híves patakra A szar-vas kí-ván-kozik, Lelkem úgy óhajt Uramra, És hozzá fohászkodik, Tehozzád, én Istenem, Szomjúhozik én lelkem, Vajon színed eleiben Mikor jutok, élő Isten?

2. Könnyhullatásim énnékem Kenyerem éjjel-nappal, :/: Midőn azt kérdik éntőlem: Hol Istened, kit vártál? Ezen lelkem kiontom, És házadat óhajtom, Hol a hívek seregében Örvendek szép éneklésben.

3. Én lelkem, mire csüggedsz el? Mit kesergesz ennyire? :/: Bízzál Istenben, nem hágy el, Kiben örvendek végre, Midőn hozzám orcáját, Nyújtja szabadítását; Ó, én kegyelmes Istenem, Mely igen kesereg lelkem!

4. Sebessége árvizednek, És a nagy zúgó habok :/: Énrajtam összeütköznek, Mégis hozzád óhajtok; Mert úgy megtartasz nappal, Hogy éjjel vigassággal Dicséreteket éneklek Néked, erős őrizőmnek. 

5. Mondván: Isten, én kőszálam, Mire felejtesz így el? :/: Ellenségim vannak rajtam, Gyászban járok veszéllyel. Mert az ő hamis nyelvek Csontjaimban megsértnek, Mert így bosszantnak ellened: Lássuk, hol vagyon Istened? 

6. Én lelkem, mire csüggedsz el: Mit kesergesz ennyire? :/: Bízzál Istenben s nem hágy el, Kiben örvendek végre. Ki nekem szemlátomást Nyújt kedves szabadulást, Nyilván megmutatja nekem, Hogy csak ő az én Istenem. 

Béza T., 1519–1605

----------------------------------

HITTEM BENNED.
1. Hittem benned, s most íme zengek
Irgalmad nagy tetteiről.
Értem ontott ártatlan véred
Minden vétket, bűnt eltöröl.
Zengek néked, mert a halálod
Értem mindent elvégezett,
Üdvöt szerző isteni Bárány
Sok vétkemért megöletett.

2.Hittem benned, s most íme látlak
Följebb, mint a zord Golgotán,
Nézlek téged mint győzedelmest,
Kit fény ékít szent homlokán.
Szószóló vagy fönt az Atyánál
Minden szívért, aki tiéd,
Mert menybéli fegyvereiddel
A Sátánt a földre veréd.

3. Hittem benned, mennyei bárány,
Tövisekkel ékesített,
Méltósággal meg koronázva
Most kormányzod fönn az eget.
Ítélkezni majd mikor eljössz
Élők s holtak dolgairól,
Mennyben, földön s a pokolban
Meghódolva mind leborul.

4. Hitből zengve szál fel a hálám,
Légyen tiéd a tisztelet,
Hű megváltó, mennyei Főpap,
Úr vagy minden más úr felett,
Isten áldott szent Fia, jöjj el
Fény árban s ég angyalaival,
Felhők szárnyán nagy diadallal
Jöjj, Úr Jézus, Jöjj mihamar!
-----------------------------------

AZ ÉN MIATYÁNKOM
(Ismeretlen szerző)

Mikor a szíved már csordultig tele,
Mikor nem csönget rád, soha senki se,
Mikor sötét felhő borul életedre,
Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe.
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba, -reményteljesen,
S fohászkodj: Miatyánk, Ki vagy a mennyekben!

Mikor a magányod ijesztően rádszakad,
Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,
Mikor körülvesz a durva szók özöne,
Átkozódik a 'Rossz',- erre van Istene!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roppanj bele!
Nézz fel a magasba, -és hittel rebegd,
Uram! Szenteltessék meg a Te neved!

Mikor mindenfelől forrong a 'nagyvilág',
Mikor elnyomásban szenved az igazság,
Mikor szabadul a Pokol a Földre,
Népek homlokára Káin bélyege van sütve,
Ó, 'Lélek',ne csüggedj! Ne törjél bele!
Nézz fel a magasba, -hol örök fény ragyog,
S kérd: Uram! Jöjjön el a Te országod!

Mikor belédsajdul a rideg valóság,
Mikor életednek nem látod a hasznát,
Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve,
Hisz bajban nincs barát, ki veled törődne...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! ne keseredj bele!
Nézz fel a magasba, -Hajtsd meg homlokod,
S mond: Uram, legyen meg a Te akaratod!

Mikor a 'kisember' fillérekben számol,
Mikor a drágaság az idegekben táncol,
Mikor a 'gazdagság' milliót költ, hogy éljen,
S millió szegény a 'nincstől' hal éhen,
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne roskadj bele!
Nézz fel a magasba, -tedd össze két kezedet,
S kérd: Uram! -Add meg a napi kenyerünket!

Mikor életedbe lassan belefáradsz,
Mikor hited gyöngül,- sőt - ellen támadsz,
Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,
Minden lázad benned, hogy - tagadd meg 'Őt'!...
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne egyezz bele!
Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet!
Uram!- Segíts! -S bocsásd meg vétkeimet!

Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,
Munkád elismerik, lakást is szereznek,
Mikor verítékig hajszoltad magad,
Később rádöbbentél, hogy csak kihasználtak,...!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne ess kétségbe!
Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:
Uram!- Megbocsátok az ellenem vétőknek...

Mikor a 'nagyhatalmak', a békét tárgyalják,
Mikor a BÉKE sehol!- Csak egymást gyilkolják!...
Mikor a népeket a vesztükbe hajtják,
S kérded: Miért tűröd ezt?
Istenem MIATYÁNK!
Ó, 'Lélek', ne csüggedj! Ne pusztulj bele!
Nézz fel a magasba,- s könyörögve szólj!
Lelkünket kikérte a 'Rossz', támad, tombol!
Uram! Ments meg a kísértéstől!
Ments meg a gonosztól!!!   ÁMEN