Isten szebb célja!

Miként pestis, terjed
nyomor, szenvedés,
félő éji alvás,
reggel ébredés.
Milliók szenvednek
árvizek miatt,
otthonokat pusztít,
szennyes áradat.

Kétféle népcsoport
él a föld felett,
egyiket fémjelzi
jólét, élvezet.
Másik csoport, éhes
emberrel tele,
mert ruháján kívül,
nincsen semmije!

Bűnünk miatt van e
romlott állapot,
az édeni öröm,
búra változott.
Ám mi választottunk
rosszat, jó helyett,
halálba taszítva,
drága életet!

Istennek ennél szebb
célja van velünk,
nála tölthessük el,
örök életünk!
Visszafordulásra,
Ő adott időt,
dicső új hazánkban,
imádhassuk Őt!
Pecznyík Pál – Celldömölk- 2010. VIII. 2.

-------------------

É N E K

Istentől ered az élet, Őt illeti a dicséret.
Világunkat Ő tartja fenn, övé az ég, övé a menny.

Ég s föld között kész a pálya, vonulásunk, azon várja.
s míg vonulunk, vigyáz reánk, nála kész már üdv-koronánk!

Menjünk együtt, kéz a kézben, viharban és napsütésben.
Vár a fényes örök haza, oda nem ér világ zaja.

Jézus mondta: kész már a hely, örömével vár ránk a menny.
Ne sajnáljuk, mi itt marad, Atyánk szebb örök kincset ad.

ott más törvény uralkodik, ott senki sem unatkozik.
Nem számolunk napot, évet, életünk ott, nem ér véget!
Dallam: /Úr jézusunk fordulj hozzánk.../ 279-es ének
Pecznyík Pál Celldömölk, 2010. VIII. 5
-------------------------------
       É N E K
Istentől ered az élet, Őt illeti a dicséret.
Világunkat Ő tartja fenn, övé a föld, övé a menny.

Ég s föld között kész a pálya, vonulásunk azon várja.
S míg vonulunk, vigyáz reánk, nála kész már, üdv-koronánk!

Menjünk együtt, kéz a kézben, viharban és napsütésben.
vár a csodás örök haza, oda nem ér világ zaja.

Jézus mondta: kész már a hely, örömével vár ránk a menny.
Ne sajnáljuk, mi itt marad, Atyánk szebb örök kincset ad.

Ott más törvény uralkodik, ott senki sem szomorkodik.
Nem számolunk napot, évet, életünk ott, nem ér véget!
Dallam: /Úr Jézusunk fordulj hozzánk.../ 279-es ének
Pecznyík Pál Celldömölk, 2010. VIII. 5



A lélek és a külső dolgok
Először pedig a belső embert vegyük szem ügyre , hogy lássuk milyen módon tesz igazzá, szabaddá és valóban keresztyénné, vagyis lelki, új belső emberré. Nyilvánvaló, hogy nincs semmi néven nevezendő olyan külső dolog, amelynek bármiféle szerepe volna a megigazulás, vagy a keresztyén szabadság elérése szempontjából, vagy ellenkezőleg: az igazságtalanságba vagy szolgaságba esés szempontjából. Ez könnyen bizonyítható következtetéssel. Mert mit használna a léleknek, ha a test egészséges, szabad és életerős, eszik, iszik, és azt teszi, ami neki tetszik, hiszen mindezek bőséges birtokában virulnak a bűnök minden fajtájának gátlástalan szolgái is? Viszont mit árthatna a léleknek a betegség, a fogság, az éhezés, a szomjazás vagy bármiféle külső hátrány, mikor mindezektől szenvednek a legkegyesebbek és legszabadabb lelkiismeretűek? Ezeknek a dolgoknak egyike sem érinti a léleknek sem szabadságát, sem szolgaságát. Semmit sem használ tehát, ha a testet szent szokás szerint szent öltözékkel ékesítjük, vagy ha szent helyeken tartózkodik, vagy ha szent szolgálatokkal foglalkozik, vagy ha imádkozik, böjtöl, őrizkedik bizonyos ételektől, és megtesz mindent, ami csak lehetséges testtel és testben. Egészen másra van szüksége a léleknek, hogy igazzá és szabaddá legyen. Mert a mondottakat bármely lelkiismeretlen ember is megteheti, és az ilyen tevékenységekből nem is születnek mások, mint képmutatók. Viszont semmit sem árt a léleknek, ha a testet nem szent ruhába öltöztetik, ha nem szent helyeken tartózkodik, ha nem imádkozik hosszan, kirívóan, és mellőzi mindazt, amit az előbb említett képmutatók tehetnek.