A megszentelt lelkek megelégülnek
"... népem pedig jóllakik javaimmal - így szól az ÚR" (Jer 31,14).
Figyeljünk a két birtokra: Az én népem az én javaimmal. Tehát azok laknak jól Isten javaival, akik az Ő népéhez tartoznak. Isten szereti őket, mert ők is szeretik Istent. Istenüknek nevezik Őt, Ő pedig népének hívja őket. Isten örömmel a magáénak vallja népét, népe pedig örömmel vallja, hogy Istenhez tartozik. Kölcsönös boldogító kapcsolat áll fenn Isten és népe között.
Ezek az emberek "jóllaknak". Ez igen nagy dolog. Az emberek között nagyon kevés a megelégedett, bármilyen is a sorsuk. Mohók, sóvárak, és szüntelenül azt kiáltják: még többet! Csak a megszentelődött lélek megelégült lélek. Akik megtérnek, megelégülnek.
Nem csoda, ha Isten népe "jóllakik" az Úr "javaival". Az Ő ajándéka jósága, amelybe nem keveredik semmiféle önzés. Ő korlátlanul ajándékoz, kárhoztatás nélkül irgalmaz, változatlanul szeret, fenntartás nélkül szívén hordoz. Ha Isten jósága nem elégít meg minket, akkor ugyan mi más lenne erre képes? Ha pedig még mindig zúgolódunk, bizonyára olyan kívánság van bennünk, amelyről Isten bölcsessége és szeretete tudja, hogy azt nem szabad teljesítenie. Uram, én meg vagyok elégedve. Legyen áldott érte a Te neved!

----------------------------------------------

/1/
Az alkalmas idő.
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd. 3:1)
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszak!”(Ef. 5:16)
Ezen a világon mindennek kiszabott és rendelt ideje van! Isten, amikor a földön elkezdte és végbevitte az Ő csodálatos teremtői munkáját, és szétválasztotta a világosságot a sötétségtől, és megalkotta a napot, holdat, csillagokat és ezek pályáját a világűrben, ezzel együtt egy időrendszert állított fel. Ezt érzékelhetjük a nappal és az éjszaka; az évszakok periódikus váltakozásával, az évek múlásával. Ezen a földön mindennek van egy Isten által meghatározott kezdete is és vége is. Éppen ezért itt a földön minden múlandó, ideig-óráig tartó. Az Igéből tudjuk, hogy a Föld is elmúlik egyszer.
Így tehát ideje van itt a földön:
Az ember teremtésének, akit Isten teremtett a saját képére és hasonlatosságára, hogy benne megmutassa az Ő nagy szeretetét!
Ideje volt az Éden-kertből való kiűzetésnek a bűn miatt, melynek nagy következményei lettek az ember földi életére nézve!
Ideje volt az özönvíznek, mely Isten ítélete volt a gonoszság megsokasodása miatt. Noén és családján kívül egyetlen ember sem maradt életben a földön.
Ideje volt Ábrahám elhívásának, kit nagy néppé tett – Izrael népe – akit Mózes által kiszabadított Egyiptomból!
Ideje volt a törvényadásnak, melyben Isten tudatta akaratát az ember felé.
Ideje volt Jézus Krisztus földrejöttének, halálának, mely által szabadulást hozott a bűn átka alól. /” az idők teljességé n”- olvassuk.
Így lehetett és lehet ideje a kegyelmi korszaknak, amelyben élünk, és amely által lehetőség nyílt minden ember számára az üdvösség elnyerésére!
De tudjuk, hogy ideje lesz a kegyelmi idő lejárásának is, és Jézus Krisztus visszajövetelének is.
Végül ideje lesz a világ ítéletének és elmúlásának is.
Ezek a főbb események Isten üdvmunkájának, melyekből láthatjuk, hogy mindennek előre kiszabott kezdete és vége van, mely Isten korlátlan hatalmában van, és csodálatos mindentudását és mindenhatóságát igazolja.
Ezeken a világeseményeken belül ideje van minden ember földi életének is. Ahogyan a Prédikátorok könyve írja: „Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak.” Tudjuk, hogy az özönvíz előtt egész más volt az emberek életkora. De Noé után egyre csökkent az ember földön eltöltött éveinek száma, mely napjainkban a zsoltáríró szavával: „70 esztendő, vagy feljebb 80 esztendő”. Nem hosszú idő ez, amely hamar tovaszáll.
/2/

Az évek peregnek egymás után, Ki tudja, holnap lesz-e még?
Az élet a földön oly hamar leszáll, Ami volt, tovaszáll, mint a szél!
Tehát viszonylag rövid idő ez az élet, de mégis az élet során egy embernek nagyon sokféle dologra van alkalma és lehetősége, úgy jó, mint rossz irányban egyaránt. Igaz, hogy az emberek lehetőségei között is nagy különbség van. Pl. egy uralkodónak egész más lehetőségei, vannak, mint mondjuk egy rabszolgának. De Isten mindentudásához tartozik az is, hogy Ő ezeket, a lehetőségeket mindenki életében jól ismeri. De mindenképpen az emberen múlik, hogy mire használja ki, és mennyire használja ki a számára adott időt és alkalmakat. Isten elvárásai az emberrel szemben mindenképpen a számára szabott korlátokhoz és lehetőségekhez mértek!
Minden emberi élet nagy alkalom! Alkalmas vagyok-e Isten munkájára, arra, hogy kezébe vegyen és formáljon, használjon, vagy nem? Ez múlik – igaz – körülményeken is, múlik szülői nevelésen is, de nagyrészt mindenképpen az emberen múlik, hogy Isten tud-e használni. Tévedés ugyanis az, hogy nekem nem kell tennem semmit azért, hogy Isten használjon, majd ha Ő akar, akkor alkalmassá tesz. Mert ha ez csak Istenen múlna, minden ember alkalmas lenne. Téves az a felfogás is, hogy a gyermekek életébe majd Isten elvégez mindent, csak hinnem kell. Mert a szülőnek a kötelességét senki más, még Isten sem fogja elvégezni. Lehet, hogy a szülő hitéért üdvösséget nyer a gyermek, de az mindenképpen a szülő hibája is, ha a gyermeket Isten nem tudja majd használni az Ő munkájában. Fontos, hogy a gyermeknevelésben ez a cél is ott legyen, hogy milyen pályát fut be a gyermekem. Vajon Isten ügyében fog-e munkálkodni, vagy pedig a világ mélyvölgyét bejárva, nagy kerülővel fog talán Isten kegyelméből üdvözülni?! Tehát már a nevelésen is elcsúszhat egy emberi élet nagy alkalma. Ebből láthatjuk, sokféle irányt vehet egy emberi élet, sok mindenre kínálkozik alkalom, de rajtunk múlik ezek kihasználása. De ha nem használjuk ki az időt Isten dolgaira, akkor a bűn alkalmat vesz bennünk, hogy lefoglaljon és megrontson, mert a Sátán kihasználja a lehetőséget! –folytatás következik-

-----------------------------------

Az erős szív
„Reménykedj, az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedj az Úrban!" (Zsolt 27,14).
Szüntelenül reménykedjél! Az Úrban reménykedjél! Érdemes reménykedni benne. Soha nem hagyja cserben azt, aki őbenne bízik.
Ne csüggedj el a reménykedésben! Számíts nagy szabadulásra és légy készen, hogy Istent dicsérd érte.
Az Ige biztat, hogy „légy erős és bátor szívű", mert erre van leginkább szükséged, amíg várnod kell. Ha a szíved egészséges és erős, minden rendben lesz. A szívnek nyugalomra és derűre van szüksége, és ezt akkor kapja meg, ha erőt nyer. Az erős szív megnyugszik, tud örvendezni és így erőt ad az egész embernek.
Senki sem képes az életnek ezt a titkos mozgatóját, a szívet megerősíteni, egyedül Isten, aki teremtette, ő erősítheti meg. Isten maga az erő, így adhat erőt mindazoknak, akiknek erre szükségük van. Ezért légy bátor, az Úr kiárasztja rád erejét, nyugodt leszel a viharban és örvendezel a szomorúságban. Én, aki ezeket a sorokat leírtam, Dáviddal együtt bátorítalak, hogy „reménykedj az Úrban!" Hosszú és mély tapasztalat tanított meg arra, hogy az a jó a számomra, ha az Úrban reménykedem.

--------------------------------------------