FELTÁMADÁS.
Isaac Newtont, a fizikust és csillagászt megkérdezte egyik
látogatója: "Hogyan lehet egyáltalában fölfogni a halottak
feltámadását? Az egyik ember itt hal meg, a másik ott.
Egyeseket elégetnek, és hamvaikat elfújja a szél, mások a
tengerbe fulladnak, és halak megemésztik, a legtöbben pedig
elenyésznek, és testük a talajt trágyázza."

Newton egy pillanatig elgondolkodott, azután vett egy
maroknyi vasreszeléket, és azt összekeverte homokkal úgy,
hogy azt szinte nem lehetett látni. Ekkor elővett egy mágnespatkót,
és ide-oda húzogatta a vas és homok keveréke fölött,
és lám - a vasreszelék szemcséi kiszabadították magukat
a homok közül, és mindenfelől odarepültek a mágneshez.
A látogató szavak nélkül is megértette a választ. Krisztus
a mágnes, aki mindazokat, akik az Övéi, a feltámadáskor
magához vonzza.

                      -,-,--,-,-,-,-,-,-,--,-,-,-,--,-,-,-,-,-,,,--,----

A lakatlan szigeten.
Egyszer történt egy hajótörés, amit csak egy ember élt túl. Őt a víz egy lakatlan sziget partjára vetette. Azon imádkozott nap mint nap, hogy jöjjön és mentse meg valaki. Mindennap kémlelte a horizontot, hátha meglát egy hajót, ami megmentheti, de hiába. Végül, beletörődve sorsába, épített magának egy kis kunyhót a szigeten.
Aztán egy napon, amikor elment halászni, hogy legyen aznapra is mit ennie, szörnyű dologra ért vissza. Az egész kunyhó lángokban állt! Teljesen elégett, úgy, hogy csak hamu maradt belőle. A hajótörött teljesen elkeseredett. Nemcsak hogy hajótörést szenvedett, de mire beletörődött sorsába és épített magának egy kis zárt menedéket, az is oda lett.
"Hogy tehetted ezt velem Istenem? Mivel érdemeltem ki ezt a rosszat? Pedig már kezdtem megbarátkozni az egyedüllét gondolatával, és olyan jól éreztem magam ebben a kis kunyhóban, miért kellett ezt is elvenned tőlem?" - kiáltott Istenhez.
Másnap kora reggel, amikor kisírt szemét kinyitotta, arra ébredt, hogy kiköt egy hajó. Nem hitt a szemének! Amikor felszállt a hajóra megkérdezte a kapitányt, hogy honnan tudták, hogy ő ott van.
"Abból a nagy füstből, amit csináltál. Abból láttuk, hogy van itt valaki a lakatlan szigeten." - felelte a kapitány.

(Az ember életében vannak olyan időszakok, amikor mindent elveszettnek érez, mert annyi rossz dolog történik vele. De ha hitünk erős Istenben és hozzá fordulunk, minden negatív történésre lesz egy pozitív válasza!
(ismeretlen szerző - internetről)

------------------------------------------------------------

Bruno Ferrero: A FAL.
Egy kopár, sziklás sivatagban élt két remete. Találtak két barlangot, amelyek egymással szemben álltak. Évekig tartó imádkozás és hosszú önsanyargatás után az egyik remete úgy gondolta, hogy elérte a tökéletességet. A másik remete meglehetősen jámbor volt, jólelkű és megbocsátó. Megállt beszélgetni a ritkán arra járó zarándokokkal, vigaszt és menedéket nyújtott azoknak, akik eltévedtek és azoknak, akik valahonnan menekültek.
- Ez mind az elmélkedésből és az imádkozásból elvett idő - gondolta az első remete, aki nehezményezte a másik mulasztását. Hogy látható módon megmutassa neki, mennyire távol áll még a tökéletességtől, elhatározta, hogy minden alkalommal, amikor a másik bűnt követ el, egy követ helyez a saját barlangja elé. Néhány hónappal később a barlang előtt tömör, szürke kövekből épült fal emelkedett. És ő bennmaradt befalazva.
Néha a hétköznapi megbántódásokból, a sértésekből, a csendből, a megoldatlan kérdésekből és a dacból falat építünk szívünk köré. A legfontosabb feladatunk az, hogy megakadályozzuk, hogy ne épüljenek föl ezek a falak. Főképpen pedig az, hogy ne legyünk kövek a többiek falában.