Tökéletes szabadítás 2.

Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek. (János 8,36)  Jézus nevének jelentése: szabadítás. Csak Ő tud tökéletes szabadítást végezni. Az Ő győzelme biztos, hiszen már győzött a kereszten! Ezt meg kell ragadni hittel, és úgy fordulni Hozzá, töredelmes, engedelmes szívvel. Látjuk hát hogy a szabadítás az Úré, de a mi részünk az, hogy 1. higgyünk benne, 2. maradjunk meg Őbenne mindig."És lőn, hogy mikor az egyik városban vala, ímé vala ott egy poklossággal teljes ember: és mikor meglátta Jézust, arcra borulva kéri őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem! Jézus pedig kinyújtván kezét, illette azt, mondván: Akarom, tisztulj meg. És azonnal eltávozott tőle a bélpoklosság." (Lukács 5,12-13)

Jézus meg akar szabadítani minket és meg is tud szabadítani minket, az Ő dicsőségére. Nem csak a betegségekből és gonosz lelkektől, hanem mindentől, ami megkötöz minket, amit nem tudunk kiengedni a kezünkből, amit nem tudtunk az oltárra tenni, ami akadályozza az Úrral való szoros kapcsolatunkat. Néha azért nem szabadulnak meg az emberek, mert nem akarnak. Nem látják be állapotukat, vagy pedig belátják, de mégsem akarnak mindent Jézusra bízni, félnek, hogy veszteséget, kárt fognak szenvedni. Pedig Jézus soha nem akar senkit megkínozni, Ő jót akar, higgyük el ezt. Ha valamit elkér, elvár, akkor azt azért teszi, mert Ő jó és bölcs, jobban tudja, mire van szükségünk, mint mi.

---------------------------------------------

Remény
„A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk…” (Zsidók 10:23) 

Sok ember körülöttünk reménytelenül él. Nézz csak rájuk, mosolyognak, de a tekintetük halott. Beszélnek, de hangjukban nincs muzsika. Olyanok, mint a próbababák, fel vannak öltöztetve, de nem jutnak sehová, mert reményvesztettek. Krisztus követőjeként azonban neked nem kell így élned. „A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk; mert hű az, aki ígéretet tett”(Zsidók 10:23). Mi nem a szerencsében vagy a lottó ötösben reménykedünk. A mi reménységünk, hogy Isten meg fogja tenni, amit megígért. Senki sem ismerte jobban ezt az igazságot Dávidnál.
Neki megvolt minden oka arra, hogy elveszítse a reményt. Miután Sámuel próféta Izráel királyává kente, még hét évet kellett várni a trónra lépésre, miközben egy paranoiás király uralkodott. El kellett menekülnie, hogy mentse az életét, barlangokban bujkált ellenségektől körülvéve. Végig kellett néznie, hogy Izráelt legyőzték, barátját megölték, családját fogságba hurcolták. Mégsem tanakodott soha azon, hogy bedobja a törölközőt. Olyan körülményekkel szembenézve, melyek sokunkat elpusztítanának, zsoltárában ezt mondta:„Egyedül benned reménykedem!” (Zsoltárok 39:8). „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az ujjongás” (Zsoltárok 30:6). Más szavakkal: „Minden jóra fog fordulni!” Ilyen hozzáállással nem lehet veszíteni. Dávid király lett, mert sohasem vesztette el Isten ígéreteibe vetett bizalmát. Ezek az ígéretek segítettek neki összpontosítani, ezek tartották a helyzet magaslatán, ezek miatt ment mindig tovább! Neked mit ígért Isten? Állj rá Igéjére, és valld meg: „Ha Isten megígérte, én elhiszem, és ezzel el van intézve!”

----------------------------------------------