A titok a hitben van

Uram, a te szemeid a hitre néznek... (Jeremiás 5, 3)

A hit pontosan ellentéte az ember saját cselekedeteinek és törekvéseinek. Az, aki az Úrban hisz, nem önmagára támaszkodik többé. Õvele számol és õtõle vár mindent. Természettõl fogva nekünk nagy az önbizalmunk. Hiszünk önmagunkban, erõinkben, képességeinkben, "jobbik énünkben". A világ fiai nem tudnak semmit az Isten hatalmába vagy irgalmasságába és kegyelmébe vetett bizalomról. Gõgös és dacos értelmük elõtt ez valámi lenézendõ, megvetendõ dolog. Lehet, hogy gyermekek, gyönge asszonyok vagy öreg emberek tehetetlenségük tudatában felfelé néznek és összekulcsolják kezeiket, erõs férfiak azonban maguk törnek utat az életen keresztül. Nincs szükségük Istenre s még kevésbé Megváltóra. Isten azonban, ahogy a zsoltáríró mondja (147, 10): "nem gyönyörködik a férfiú lábszáraiban", azaz az ember önhitt magatartásában. Szemei a hitre néznek és mindazokra, akik "az õ kegyelmében bíznak" (Zsolt 33, 18). A Biblia nagy alakjai, ahogy a Zsidókhoz írt levél is elmondja (11. fej.) - mind a hit emberei. Már az emberiség történetének hajnalán két testvért látunk, Kaint és Ábelt, akik közül az egyik a hit embre, a másik a hitetlenség képviselõje, minden kegyes látszat és külsõséges istentisztelet ellenére is. Kain teljesen önmagára támaszkodik. Tele van becsvággyal, irigységgel, gyûlölettel és féltékenységgel Ábel iránt. Ezért van az, hogy képtelen a hitre (Jn 5, 44). Tipikusan földhöztapadt ember, aki felfelé teljesen érzéketlen. Az igaz ember azonban hitbõl él (Hab 2, 4) és nem saját cselekedeteibõl. Ebben az Igében Habakuk világosan és tömören azt fejezi ki, hogy Isten kizárólag azt nézi, él-e hit az ember szívében vagy sem. Így a megtérésnél is a hit a döntõ. Az Isten kegyelmébe vetett hit nélkül a megtérés az embernek csupán valami önerejébõl tett lépése. Csak arra néz, amit az emberek látnak. Csak a bûn látható és durva kinövéseit akarja eltávolítani. Egyedül a hit által megragadott kegyelem hozhat létre olyan helyzetet, amikor az önzés bilincsei lehullanak rólunk. Isten emberei már az Ótestamentumban is nemcsak megtérésre hívták az embereket, hanem a kegyelem Istenéhez, a megváltó Istenhez való odafordulásra (2 Móz 34,6-7; 5 Móz 4, 30; Jóel 2, 12). Az Újtestamentum szerint pedig minden a Jézus Krisztusba vetett hiten fordul meg, akiben Isten felkínálja nekünk kegyelmét, irgalmát.

-------------------------------------------------

II. Thessz 3,3,- De hű az Úr, aki megerősít titeket és megőriz a gonosztól. Fogalmunk sincs arról, hogy milyen erősek lehetnénk, ha összeköttetésben lennénk az erő Forrásával. Újból és újból vétkezünk, és azt hisszük, hogy ennek mindig így kell lennie. Annyira ragaszkodunk a gyengeségeinkhez, mintha büszkélkednénk velük. A Krisztustól nyert erővel ellenállhatunk a világ, a test, és az ördög kísértéseinek. Ne beszéljünk hát gyengeségeinkről és alkalmatlanságunkról, hanem Krisztusról és az ő erejéről! Ha Sátán erejéről beszélünk, annál nagyobb erővel tör ránk. Ha az egyedül hatalmasról és az ő erejéről beszélünk, az ellenség hátraszorul. Ha közeledünk Istenhez, ő is közeledik hozzánk. Sokan nem használják fel kiváltságaikat. Néhány gyenge erőfeszítéssel igyekeznek jót cselekedni, de azután visszaesnek régi, bűnös életükbe. Ha valaha Isten országába akarunk jutni, akkor tökéletes jellemre kell szert tennünk, amelyen nincs szeplő, sem ránc vagy valami ehhez hasonló. Minél inkább közeledünk a vég felé, Sátán annál inkább fokozza tevékenységét. Észrevétlenül veti ki hálóját, hogy elrabolja lelkünket. Rajtunk áll, a döntésünktől függ, hogy uralhatja-e szívünket és elménket. Rajtunk áll, hogy lesz-e helyünk az új földön, hogy igényt tarthatunk-e Ábrahám örökségére…Ha a szükségnek megfelelően akarunk felfegyverkezni, mint akik várják az ő Urukat, ha azon igyekszünk, hogy jellemünk minden fogyatékosságát legyőzzük, akkor Isten mind több világosságot, erőt és segítséget fog nyújtani nekünk. E.G.White:

---------------------------------------