Jézust szeretnék látni-x

Nem a faluvégi kőkereszten. Nem a templomok csodált freskóin.

Nem a költők gyönyörű versében. - Egészen máshol. A te szívedben.

Mert aki tudja, hogy tanítvány vagy, És látta azt is, hogy van Bibliád...

Az egyet figyel és arra kíváncsi; Benned Belőle mennyit látni.

Vigyázz, testvér...Sok a felvevőgép, S a kép nem színes...Fekete-fehér.

- Így hát, akármilyen reflektor ég; Mi Őt mutassuk és szeretetét.

Azt, akit oly sokan megtagadnak. Nem értenek...Mert nem is akarnak.

- De neked és nekem; egyet jelent: Itt Golgotát...s ott öröklétet. 1972. 07.12

Ami rajtunk múlik.

A szentség Isten lényegi tulajdonsága. Ettől visszhangzik a Menny (Jel 4:8), ezzel szembesült Mózes az égő csipkebokornál. Olyan tulajdonság ez, amely Istenből kisugározva, mintegy „élettérként” teljesen körbeveszi Isten jelenlétét.

 

Ezért a megtérés szándéka nélkül, tisztátalanul nem lehet vele közösségbe kerülni, illetve nem lehet tartósan megmaradni a jelenlétében. A szentség és a tisztátalanság ugyanis összeférhetetlenek, taszítják egymást, így a bűn nem állhat meg Isten előtt.                                                                                Ezért örökérvényű, már az ószövetségi könyvekben is sokszor kinyilvánított igazságot tár elénk Péter apostol: „Mint engedelmes gyermekek ne szabjátok magatokat a ti előbbi kívánságaitokhoz, amelyek tudatlanságotok alatt voltak bennetek, hanem amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben. Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.” (1Pt 1:14–16)
A szent Isten arra szólítja fel követőit, hogy ők is legyenek szentek. Ez nem öncélú előírás, hanem az Istennel való tartós közösség elemi feltétele. Oka az, hogy maga Isten szent, és a hasonló hasonlót vonz. A tengerfenékre merüléshez búvárruhára van szükség, mert a tengerfenék víz alatt van. A Mount Everestre jutáshoz alpinista ruházatra, mert csúcsa a hóhatár fölött meredezik.                      Az Istenhez való kapcsolódáshoz pedig szentséget kell felöltözni, mert Ő „szentségben lakik”                (Ézs 57:15). A megszentelődés tehát fontos cél minden keresztény számára, aki tényleges kapcsolatra vágyik Istennel, és nem akar leragadni a látszatnál.

A szentség egyrészt azt jelenti, hogy valakit vagy valamit elkülönítettek, lefoglaltak, odaszántak Istennek, Isten céljaira használnak (neki „szenteltek”). Másrészt aki így rendeli magát Isten keze alá, azt ebben a folyamatban az Úr megszenteli, megtisztítja, s így a szentség erkölcsi tartalmat is ölt, s a bűntől, tisztátalanságtól való szabadságot is jelenti

Jöjj hát

Hív a Krisztus szíved kéri. Egész élted adjad Néki

Vedd fel tehát a keresztet, űzzed el, mi nem eresztett.

Könnyű vele minden teher. Kit Ő vezet, gond-bút lever.

Ígéretét mind megtartja, Vész közt, bajban segít karja.

Jöjj hát még ma, álljunk sorba, Szent ügyünkért egy táborba,

Világítsunk sötét éjben, Szórjunk magot minden szívbe.

Zengjen dalunk, völgyben, hegyen. Ki közénk áll, bátor legyen.

Ki közénk áll, hívő legyen, Erőt, hitet, Tőle vegyen.1951. 08.10