Mindennek célja van
„Azt pedig tudjuk, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” (Róma 8:28)
Ha tudod, hogy Istennek terve van az életeddel, akkor nem fogsz megengedni olyan dolgokat, melyek ezzel a tervvel ellenkeznek. Nem fogsz könnyen elcsüggedni, amikor problémás helyzet adódik vagy zűrzavar támad. Nem fognak elkeseríteni, sem túlságosan rád nehezedni azok a dolgok, amiket nem tudsz elűzni imádsággal, bűnvallással vagy hittel kimondott szóval. Miért? Mert tudod, hogy ha most ott van ez a valami az életedben, és nem az engedetlenséged okozta, akkor Isten azért engedte meg, mert arra akarja használni, hogy kiformálja benned a jézusi természetet. „… minden javukra szolgál…” Minden. Nem csak néhány dolog, minden együttműködik azok javára, akik szeretik az Urat. „De ennek, ami velem történik, semmi célját nem látom” – mondod. Tarts ki, majd látni fogod! Isten most építi az alapokat alád. Most készít fel arra, hogy meg tudj majd birkózni a sikernek olyan szintjével, amivel most nem boldogulnál. Ebből a szorongatott helyzetből származik majd az erő, hogy elvégezhesd, amit Isten – és nem mások! – szeretne látni az életedben. Azért tanít a pusztában, hogy amikor elérsz majd az Ígéret földjére, és az emberek nem akarnak majd együttműködni veled, neheztelni vagy irigykedni fognak rád, akkor ne félj majd elvágni ezeket az egészségtelen kötelékeket. Azt akarja, hogy tudd, segítséged az Úrtól jön, nem emberektől. Érted már? Ha nem, akkor jobb, ha megkérdezel valakit! De ne bárkit, kérdezd az Urat! Igéje ezt mondja: „Kiálts hozzám, és válaszolok, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz!” (Jeremiás 33:3). Ne félj megkérdezni Istentől, hogy: „Miért történik ez velem?” A Szentírásban sok férfiról és nőről olvasunk, akik megkérdezték. Arra azonban készülj fel, ha Isten így válaszol: „egy cél érdekében!”

---------------------------------------

Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan. (1Jn 3:18)

Mai Igénket remekül mélyíti el a következő történet:

Egy éjszaka, Észak-Dakotában hatalmas hóvihar tombolt. Dr. Thompson irodájában kilenc óra körül csöngött a telefon. „El tudsz jönni hozzánk?" Tony Sebastian beszélt a telefonban. „A fiamnak magas láza van, és elveszítette az eszméletét. Nem tudunk bemenni hozzád. Mit gondolsz, ide tudsz jutni valahogy?" „Megteszek mindent, amit tudok." Az orvos kinézett az ablakon. De a vihar elég ijesztő. „Sohasem voltak ilyen viharok ott, ahonnan jöttem." A városból kifelé tartva, megállt egy kocsmánál, és szerzett három embert, akik vele mentek. „Szükségem lehet rátok" – mondta – „hogy lapátoljátok a havat, hogy nehogy elakadjak." Körülbelül félúton az emberek kimerülten feladták. A hófúvás egyre veszélyesebbé vált. Így az orvos otthagyta kocsiját és az embereket és talált egy farmert, aki odaadta a lovát a Tony-ékhoz vezető hátralévő útra. Az orvos mindent megtett a fiúért, de reggel felé látta, hogy ha nem tudja kórházba vinni, az intenzívosztályra, reménytelen a túlélés. Eszébe jutott Ed, a megyei kapitány. Talán ő tud szerezni embereket, hogy megtisztítsák az utat. „Nem hiszem, hogy tudok." – mondta álmosan a telefonban. – „De megpróbálom." Nem nehéz elképzelni az orvos meglepettségét, amikor napkeltekor kivitte a beteget a főútra, és azt látta, hogy kocsija készen várja, a városba vezető út pedig végig tiszta. Később a kórházban, amikor a krízis már elmúlt, Dr. Thompson-nak újra eszébe jutott Ed és felhívta, hogy köszönetet mondjon neki, és embereinek munkájukért. „Ne köszönj semmit." – mondta Ed. -  „Nem mi tettük." „Akkor ki tette?" – kérdezte az orvos. „Nos," – válaszolta – „meg kell ismerned az itt élő embereket, hogy megértsd mi történt. Amikor hallották, hogy felhívtál a pártvonalon, tudták, hogy valami rossz történhetett és belehallgattak. Minden épkézláb férfi és fiú, aki az út mentén lakik, elindult, hogy ellapátolja az útból a havat. Hát, így történt. Tudod, mi Istennek ebben a nagy országában lakunk, ahol üvölt a vihar és a szelek szabadon fújnak. És amikor valaki bajban van, mindannyian felkerekedünk, és segítünk. Így nevezzük: szeretet-vonal."

Milyen nagy szüksége van a mai társadalomnak erre a régimódi szeretetre és a figyelmes szomszédok segítő befolyására. A nap gondolata:Nem az állandó fogadkozás a hűség bizonyítéka, hanem az egyszer kimondott és megtartott fogadalom. (William Shakespeare)

------------------------------------------------------

Napi lelki táplálék

Lélekfrissítő
A Szentírás Szövetség Bibliaolvasó vezérfonala nőknek.

Ézsaiás 7,10-17 - Vizsgálj meg!

„Bárcsak megmutatná nekem egyértelműen Isten, hogy tényleg létezik.“ „Bárcsak biztos lehetnék benne, hogy éppen hozzám beszélt az Úr. Nem adhatna nekem egyszerűen egy jelet, hogy megtudjam, hogy ezek nem csak az én fura gondolataim?“
Sok embernek van ilyen és ehhez hasonló kívánsága. Keresztyéneknek ugyanúgy mint olyan embereknek, akik a hit kérdésével még nem tudják, hányadán állnak. „Egy icipici jel elég lenne!“ Ismerős ez a gondolat?
Áháznak még csak ki se kell mondania ezt a kívánságot - Isten maga javasolja (10-11)! De mit csinál Áház (12)? A magyarázata nagyon érettnek hangzik (12). Úgy tűnik, hogy bizonyítékokra egyáltalán nincs szüksége. Azonban a 13. vers egyértelművé teszi, hogy Isten nincs különösen elragadtatva ettől a látszólagos érettségtől! Mi lehet ennek az oka?
Érdekes, hogy Isten bizonyítékot akar adni megbízhatóságáról és hűségéről. Nem kell megszerezni vagy könyörögni érte. Neki fontos, hogy kijelentse magát. Ezért Ő maga küld egy jelet (14).***
Az Immánuél név azt jelenti: velünk az Isten. Jézus Krisztusban teljesedett be ez az ígéret. Ha arra várunk jelet, hogy fontosak vagyunk-e Istennek, szeret-e minket személy szerint, akkor tudhatjuk, hogy ezt Jézusban megkaptuk!
--------------------------------------------
A tékozló fiú példázata .(2,) „Ekkor magába szállt…” (Lukács 15:17)
Néha el kell jutnunk a legmélyebb pontra ahhoz, hogy megértsük, kicsoda Isten, és mire képes értünk. Amikor a kisebbik fiú a disznóvályúig süllyedt, „… magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! Útra kelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened.” (Lukács 15:17–18). Amikor így tett, apja visszaállította őt jogos helyére a családban. Bátyjának is szüksége volt azonban az apa bocsánatára. Mi volt az ő bűne? Féltékenység és ítélkezés: „Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút” (Lukács 15:30). Úgy akarta magát jobbnak feltüntetni, hogy öccsét leszólta. Jó pontokat szerezve próbálta kiérdemelni apjuk szeretetét. Ezzel csak egy gond volt, apja már enélkül is szerette őt, csak ő nem tudott róla, ezért akart folyton bizonyítani. Te is ezt teszed? Isten megváltott gyermeke vagy, ő már elfogadott, igaznak tekint, Krisztus igazságába öltöztetett. Mennyei Atyád ma azt mondja: „… te mindig velem vagy, és mindenem a tied” (Lukács 15:31). Ez a két fiú nagyon különböző módon volt vétkes, de a megoldás mindkettőjük számára ugyanaz volt: helyreállítani kapcsolatukat atyjukkal. Jakab azt írja: „minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás…” (Jakab 1:17). Figyeld meg, Isten nem csupán azt tudja, mi „jó” számodra, azt is tudja, mi „tökéletes”. Meg is fogja adni, amikor eljutsz a lelkileg megfelelő szintre, és olyan kapcsolatban leszel vele, amilyet ő szeretne.