A FORRÁSHOZ  Túrmezei Erzsébet
" Te nemcsak olyan forrás vagy, amelyik engedi magát megtalálni. Te az a forrás vagy, amelyik maga indul el megkeresni a szomjazókat." Sören Kierkegaard

Tiszta- bővizű csodálatos Forrás,
keresd tovább a szomjasakat!
Látod, mennyien vannak!
Posvány vizével oltják szomjúságuk.

Szomjaznak, életre, szeretetre,
irgalomra és bocsánatra, jóságra, igazságra, örömre, igazi szabadságra.
Szomjazók számlálhatatlan serege!
Mi lesz velük, ha rád nem találnak?!

Milyen felfoghatatlan, ahogy elindulsz megkeresni őket, ahogy szüntelen útban vagy feléjük, meg se várva, hogy ők keressenek!
Milyen csodálatos titok!

Boldog akit már megtaláltál,
s nem posványok mérgező vizét issza!
Ahogy ígérted,
nem szomjazik soha többé, és belsejéből szeretet, öröm, irgalom, jóság: élő víz fakad.

Krisztus-forrás, te áldott, drága, tiszta,
keresd tovább a szomjasakat!---

-------------------------------------------------

BOLDOG VAGYOK - Máté 5:2-12 (Losonczi Léna)

Boldog vagyok, mert szememet 
fel, a hegyekre emelem, 
lábadnál hallva tanításod, 
édes Megváltóm, Mesterem.                
------------------
Boldog vagyok, mert szegény lelkem
Általad gazdag lehetett,
boldog, ha bűnöm miatt sírok,
mert vigasztalást nyerhetek.

Boldog vagyok, ha a szívemben
alázat, csend és béke van,
boldog, ha embertársaimhoz
mindig szelíden szól szavam.

Boldog vagyok, mert szent Igédre
lelkem naponta éhezik,
s az igazságra szomjazó mind
– tudom – megelégíttetik.

Boldog vagyok, ha megbocsátok,
mert én is irgalmat nyerek,
boldog, mert megtisztított szívvel
meglátom majd Istenemet.

Boldog vagyok, mert megváltottként
békességre igyekezem,
és Jézus Krisztus érdeméért
gyermekének neveztetem.

Boldog vagyok, ha Őérette
háborúságot szenvedek,
ha kicsúfolnak és megvetnek
a hitemért az emberek.

Boldog vagyok, ha szidalmaznak,
ha gonoszt szólnak ellenem,
mert tudom – Jézus megígérte –,
a mennyországban lesz helyem.                
---------------------
Boldog vagyok, ujjong a lelkem, 
mert a jutalmam végtelen, 
bőséges lesz ott fenn a mennyben, 
hol dicsérhetem Istenem!-----

-------------------------------------------------
VALAMIT NEM ÉRTEK . (Bódás János)

Régóta ismerlek már Istenem,
S egyre halkulnak bennem a "miért"- ek.
De homályos elmém bárhogy derül is,
valamit most sem értek.

Tudom, szereted minden művedet,
mert minden műved nagyszerű, remek.
Szereted a virágot, hisz színében
a mennynek színei tündökölnek.

Szereted a csillagot: tiszta, fényes.
A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;
a harmatot, a forrást: makulátlan,
s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát.

Az állatot, mert törvényed szerint él,
s mint az ember, testvérbe nem harap;
a szitakötőt, fecskét sast, galambot,
méhet és minden zümmögő bogarat,

Mik a szivárvány száz színét ragyogják,
s hímporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;
szereted a gyermeket, mert arcán
az ártatlanság égi mosolya.

Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,
Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!
De engem, aki szégyenedre válok,
ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!-----