lépj be minden nap a belső szobádba!"

"Mert nincs itt maradandó városunk,
hanem az eljövendőt keressük." Zsidó 13.14.
"Segítség a Szentírás naponkénti
tanulmányozásához!"


Végső cél 1Thessz 5,1–11

"Mert az Isten nem haragra rendelt minket,
hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi
Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt
értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár
alszunk, Vele együtt éljünk." (9–10.v.)

Az Úr napjának eljövetele mindig is nagyon titokzatos része volt a keresztyénségnek. Talán félünk is tőle. Nem tudunk mit kezdeni vele. Pál ebben a néhány versben is első olvasásra ellentmondásosnak tűnő kijelentéseket tesz. Az Úr napja úgy jön el, mint a tolvaj (2.v.), de a gyülekezetet nem lepheti meg tolvajként (4.v.). Tehát tolvajként érkezik annak, aki nem számít rá, aki nem számol vele, de aki tisztán lát, aki világosságban jár, az számít rá, készül rá, éberen őrködik, hogy meg ne lepje, el ne aludjon, szégyent ne valljon. Hogy mikor jön, azt nem tudhatjuk pontosan, de abban, hogy jön, bizonyosak lehetünk. Bármikor jöhet. Hogy hogy fog mindez történni, pontosan nem tudjuk, de azt igen, hogy milyen szándékkal közeledik az Isten: nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget. Ez az Isten végső célja. Arra teremtett miket, hogy Vele együtt éljünk, akár ebben az életben, akár most még nem ismert formákban, dimenziókban."  "Ajánlott igeszakasz: Mát. 24"




"Cseri Kálmán
A kegyelem harmatja"

"11.25 Egy névtelen koldus

"Jerikóba értek..., egy vak
koldus, Bartimeus, a Timeus
fia ült az út mellett." (Mk 10,46)

Bartimeus története az Úr Jézus Szívébe enged bepillantást. Ki volt ő? A leírás első mondata egy rövid életrajz. A neve? Kiderül, hogy nincs is saját neve, csak az apja után hívják így: a Timeus fia (bar = fia). Egy névtelen senki. Lakhelye Jerikó, foglalkozása koldus, munkahelye az út széle. Ide botorkál ki vagy vezetik ki mindennap, s ha annyi adomány összejön, amiből ehet valamit, legyen boldog! Az úton jönnek-mennek az emberek, elkap egy-egy mondatfoszlányt, abból próbál tájékozódni. Néhány méternyi hallótávolság - ide zsugorodott az élete. Pedig csak egyetlen érzékszervét veszítette el. A haszonelvű világ ezt mondja: értéktelen ember, semmit nem tud termelni, csak terhére van másoknak. Jerikóban pezseg az élet, kortársai építik a maguk világát, ő pedig csak tengődik egyik napról a másikra, minden távlat nélkül. Az egész emberiség képe ez. Mi is csak egy „érzékszervünket" veszítettük el, az Istennel összekötő hitünket, és mennyire összezsugorodott a világunk! A valóság csak hittel érzékelhető részét nem ismerjük, s emiatt sok téves következtetésre jutunk. És nem látjuk sokszor önmagunkat sem helyesen, nem találjuk a helyünket, a feladatunkat, nem vagyunk tekintettel egymásra, nem látjuk a bűneinket és azok megoldását, nem érzékeljük Isten valóságát. Bartimeus azonban egyvalakinek nagyon fontos: Jézus ismeri őt és számon tartja. És a keresztre vezető utolsó útján megáll mellette, és meggyógyítja. Ma pedig nekem üzeni: Én nem feledkezem meg rólad (Ézs 49,15). És bátorít: végy Tőlem szemgyógyító írt, hogy láss! (Jel 3,18)."
Ésa.49.15: "Hát elfeledkezhetik-e az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: Én te rólad el nem feledkezem."
Jel.3.18: "Azt tanácslom néked, hogy végy Tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító íral kend meg a te szemeidet, hogy láss."