-----------------------------------------
MOSOLYOG A KERT.
Nézd,
mily szép a fű, nézz szét, gyönyörű!
Illatos
a föld, virágzik a völgy!
Harmatos
a táj, oszlik a homály!
Mosolyog
a kert, nem vagyok levert!
Zöldell
hét határ, dalol víg madár!
Selymes,
dús a domb, bársonyos a lomb!
Méhecskénk
leszáll, porozva megáll!
Pillangónk
lendül, táncolva pendül!
Szalad
fürge gyík, hátán szürke csík!
Ragyog
ránk a nap, végre így marad!
---------------------------------------
SZINTÉN: Uram!--
Szükségem van rá, hogy Veled legyek, hogy csak nézzelek, semmit ne tegyek!
Figyeljem
arcod rezdülését, érezzem szívem enyhülését,
lelkemben tűznek lobbanása, hadd halljam szíved dobbanását!
Nézhessek szemedbe őszintén, mélyen, sohase álltam büszkén, kevélyen,
amikor láttam kereszted fáját, és
megértettem kegyelmed árját…
Békesség
tölt el, irgalmad oly nagy Nálad megnyugszom csendesen, mert vagy!
2010.
ápr. 24. Guti Tünde
----------------------------------------------
VIRÁGOS RÉT.
A
virágos rét önzetlen osztja báját, nekünk adja tarka kincseit,
kergetőző
szél tépkedi szép ruháját, s felszárítja ezüst könnyeit.
Dús,
hullámzó fű szőnyeget terít elénk,lelkünk hallja gyenge sóhaját,
gondtalanul
nő, zöldülve virít felénk,arcunk érzi zsenge illatát.
Könnyedén
felszáll harmatos, lenge fátyol, fodros felhő szélben megdagad,
napsugár
érint, hangos a közel s távol… fehér gólyánk – fészkén megmarad.
2010.
ápr. 21. Guti Tünde
---------------------------------------
EGY A FONTOS! -
Ide
figyelj, testvér! Nem számít, milyen vagy!
Kövérkés vagy sovány, kicsi, vagy talán nagy?
Alacsony vagy magas? Nem számít egyik sem!
Egyetlen a fontos: mit őrzöl
lelkedben!
Hogy
mutat a külsőd? Isten nem azt nézi, .
hanem azt keresi, ki a nevét féli!
Milyen lakásban laksz? Mi a tanult szakmád?
Minden másodrendű! Nézd, az Úr számít rád!
Nem
lényeges erőd, vagy miért vagy gyenge! Nem,
hogy lassúbb elméd, vagy éles, mint penge!
Isten országában egy fontos, azt látom:
szíved mennyire ég az Úrért, barátom! 2010. ápr. 20.
Guti Tünde
----------------------------------------------
ÖSSZTŰZBEN.
Sötét
lelkek tébolyult vihara zúg, tombol a levegőben.
Tépi,
cibálja a reményt.
Szívemet
markolja a nyirkos szorongás.
A
keresztbe kapaszkodva behunyom a szemem,
Igazságos
Istenemre várok.
A
virágkelyhek összezárva tűrik a hűvös esőt,
a
rét ziláltan hever körülöttem.
Letűnt
korok múló fájdalmán
és
az újabbak vajúdásán tűnődve
riadtan
menekülök Hozzád, Uram!
Az
ellenség háborodott kacaja egyre halkul,
míg
elcsendesül a homály.
Félelmem
szorítása enged,
oltalmadat
kiterjeszted rám,
és
világosságodban győz a hit!
2010.
ápr. 12. Guti Tünde
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése