"Valaki pedig abból a vízből iszik, amelyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, amelyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne."

(Jn 4:14)
  A megváltás terve ajándékkal kezdődik és végződik, ezért azt tovább kell adni. Ugyanaz az áldozatkész lelkület, mely üdvösségünket megszerezte, tovább él azok szívében, akik részesülnek a mennyei ajándékból. Péter apostol ezt mondja: "Ki-ki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai." (1Pt 4:10) Jézus pedig így szólt tanítványaihoz, amikor kiküldte őket: ... "ingyen vettétek, ingyen adjátok". (Mt 10:8) Aki teljes összhangban él Krisztussal, abban nem lehet semmi önzés, vagy magába fordulás. Aki iszik az élet vizéből, az felismeri, hogy az "örök életre buzgó víznek kútfeje lesz őbenne". Krisztus Lelke olyan benne, mint a sivatagban feltörő forrás, mely azért van, hogy felüdítsen mindenkit, aki eped a szomjúságtól, és vágyik inni az élet vizéből.   A Krisztushoz hasonló szerető és önfeláldozó lelkület ösztönözte Pál apostolt is arra, hogy sokféle munkáját elvégezze. Így szól erről: "Mind a görögöknek, mind a barbároknak, mind a bölcseknek, mind a tudatlanoknak köteles vagyok." (Róm 1:14) "Nékem, minden szentek között a legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a Krisztus végére mehetetlen gazdagságát." (Ef 3:8)
  Urunk azt tervezte, hogy egyháza az Őbenne lévő teljességet és tökéletességet tükrözze. Isten adományaiból folyamatosan részesülünk és miközben megosztjuk másokkal, Krisztus szeretetét és nagylelkűségét mutatjuk be a világnak. Míg a menny nagy igyekezettel gyorsan küldi hírnökeit a világ minden tájára, hogy előrevigyék a megváltás művét, Isten élő egyházának is együtt kell dolgoznia Jézus Krisztussal. Mi Jézus láthatatlan testének tagjai vagyunk. Ő a fej, aki a test minden tagját irányítja. Végtelen kegyelméből Jézus maga munkálkodik az emberi szívekben, és lenyűgöző lelki változásokat visz véghez, melyeket az angyalok csodálattal és örömmel szemlélnek.

----------------------------------------

----------------------------------------------------

AKIVEL Ő TALÁLKOZOTT 

Akivel Ő találkozott, annak lelkében jég s a fagy

nyomtalanul úgy eltűnik,  hogy felragyoghat a Tavasz!

Kigyúl abban valami tűz, lerombolva mind a fagyot,

s lelkében ég a szeretet,  amit a Krisztustól kapott.

Ha fáznak még az emberek tavasztalan, téli, hideg,

vak éjszakán,  csupán azért,  mert ridegek, jaj, a szívek!

A szenvedések tengerén jéghegyek közt virág fakad,

csak vigyétek fénylőn, dicsőn Krisztust, a szent, a nagy Tavaszt!

      Kárász Izabella  (Fényből fényességet,  93)

----------------------------------------

VIRÁGOK. 

A virágok mosolyból születnek: Kicsi bimbókra ráderül a Nap,

Tavasz-mosollyal megcsókolja őket S a kicsi bimbó mind erőre kap.

A tél-hidegben megdermedt szívekre Hints tavasz-mosolyt áldón, Istenem,

Hogy bűnös szívek szunnyadó hitéből Neked pompázó, sok virág legyen!

          Hézser Zoltán

------------------------------------------------------------

TAVASZI ÉBREDÉS.  

Mily szép a csodás, szent ébredés! Az illatozó, szerény kis virág.

Mily szép künn a hímes, üde rét, Virágtól ékes, friss gyümölcsfaág.

Mily szép a madárdaltól hangos Határunkban a zöld erdő, berek...

Mily szép az Istent dicsérő lantos, Ki új tavaszban zeng új éneket!

Mily szép a hívő szívben a tavasz, Ige szárnyán jött szent ébredés,

Elhal ekkor ajkakról a panasz, Dermedtség helyett: - felengedés...

Mily szép az Úrért égő szeretet, Mely szerte áraszt csodás illatot -

Tavasz kertjének ösvénye mellett Isten legkisebb virága vagyok.

          Vágréti Irma