Levél a kórházból mindenkihez

Mindenkihez, aki csak fut, szalad, gyalog, motoron, autón, vonaton,
át hétköznapokon, vasárnapokon.
Álljatok meg rohanó emberek, hadd beszélhessen Isten veletek,
s tárhassa fel az örök életet, amely Jézusban a földre érkezett.
Halálba fut fárasztó utatok, Jézus nélkül rohanó vándorok!

Mindenkihez, aki olvasni szeret olcsó mesét, émelygő vicceket:
szomjasan les minden képet, adást, leterhelve kedélyt, fantáziát.
Bár elhinnéd, múló világ fia, a legjobb könyv ma is a Biblia.
Fordítsd felé tékozló lelkedet, Benne a Te Atyád hívó üzenete.

Mindenkihez, ki testét szereti, kéjben, szenvedélyben fürösztgeti,
kik ezt mondják: 'Mennyet varázsolunk! Együnk-igyunk, mert holnap meghalunk.'
Múló gyönyör szomjas kíváncsija,tested lehetne Isten temploma,
melyben Igéje, Szentlelke lakik,melyből dicsérő ének hallatszik.

Mindenkihez, aki csak építkezik, tőkét harácsol, berendezkedik:
tudást, rangot emelne az égig,ki mindig halad, de meg nem elégszik.
Törtető szív, sok minden a tiéd, de most kérlek, nagyobb igényű légy.
Jézus felé fordítsd figyelmedet, ki vérével elmossa bűnödet.
Föltámadása jövendőd neked.

Mindenkihez, ki szakított a bűnnel, fölcserélte azt mennyei örömmel,
s jót cselekedve szolgál itt a földön, de óhajtja, hogy Jézus visszajöjjön.
S hatalmával mindent újjá tegyen, hogy égen, földön csak békesség legyen.
Testvéreim, csak előre! Előre! E keskeny és áldozatos úton
csüggjön szemünk a győztes Jézuson!

Mindezt, hogy néked szolgáljon vele, egy miskolci kórházban írta le
Istennek egy megváltott gyermeke. Győri József.

-------------------------------------

Áprily Lajos ,- BARTIMEUS.

Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz
megérintette fénytől szűz szemem,
világgá lett a bús világtalanság,
s öröm borzongott át a lelkemen.

Koldus-kövem felett, a tér derengett,
arcom felé egy arc világított,
s káprázva néztem hívó, mély szemébe
Annak, ki jött, megállt, meggyógyított.

Szép volt, anyám, szememmel simogatni
virág selymét, gyümölcsök bársonyát,
vagy messze-húzó út ívét követni
a dús vetésű Jordán-tájon át.

Ma is csodám a csillagsűrűs éjjel,
a nyári éj, mely csóvákat hajít,
a virradat, mely kútvízhez kicsalja
a város nőit és galambjait.

Jerikó minden színe birtokom lett.
Egész világ. De meddig lesz enyém?
Ha börtönömbe holnap visszahullnék,
tán elhullatnám s elfelejteném

a pálma zöldjét, esti domb liláját,
barna leányrajt, bíbor rózsatőt.
De lelkem mélyén hordozom halálig,
hogy láttam Őt, anyám, hogy láttam Őt!

-----------------------------------------
Imádkozom: legyek vidám.

Én Istenem, legyek vidám,  hogy házamat vidítni tudjam.
Mosolyogjak, ha bántanak  és senkire se haragudjam.

Arcom ne lássa senki sem . bánkódni gondon és hiányon.
Legyen szelíd vasárnapom, ha mosolyog a kisleányom.

Én Istenem, legyek vidám, ma minden gondot tűzre vessek.
Nyújtsam ki kincstelen kezem s szegényen is nagyon szeressek.

Tudom, sokat bűvölt a gyász,  a hollós téli bút daloltam.
A bátrakkal hadd mondom el:  panaszkodtam, mert balga voltam.

Én Istenem, legyek vidám,  ujjongjon újra puszta lelkem,
mint rég, mikor falum felett az első forrásvízre leltem.

Ködökbe csillanó sugár, víg fecskeszó bolond viharban,
tudatlan gyermekhang legyek a jajgató világzavarban.
 Árva György