Isten dicsősége .

Az élet és a fény, Te vagy mind, óh, Uram,

E szép világban itt s ezer csodáiban.

Napod izzása tűz, - éjed szelíd mosoly…

S mindez visszfény csupán arcod sugáriból!

Amerre néz szemünk, ragyog ránk szent Neved.

Minden, mi kedves és sugárzó, a Tiéd!

Mikor az esti Nap, búcsú pírjában ég,

S kaput táró felhők mögött nyílik az ég

És bámuló szemünk- azt hisszük ideát –

Aranyló fasorok között a mennybe lát.

A szín, a fény, amint oly ékessé teszed,

S szelíddé búcsúját, Uram, csupán Tied!

Amint suhanva jő a csillagszárnyú éj

S előtte árnyba tűn a barna föld és ég,

Mint szép sötét madár, felettünk úgy repül

Az éj s tollán ezer csillagszem tündököl.

A néma, szent sötét, a csillogó tüzek,

Dicső mind és örök, - Uram, csupán Tied!

Az ifjú, szép tavasz, mikor rügyet fakaszt:

Lelked melengeti a friss fuvalmakat!

S minden virág, miből koszorút köt a nyár,

Tükör, melyből ragyog fényes arcod reánk.

Amerre néz szemünk: felénk csillog Neved,

Minden, mi kedves és sugárzó, a Tied.

  Thomas Moore  ford. Halmi János   (Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

------------------------------------------------------------

Tavaszi dal.

Széttört bilincsét csörgeti  a kis patak,

hab-ajkai himnuszt Feléd  kiáltanak.

Ifjú erdőn, a most fakadt  zöld lomb alól,

ezer madár halleluját,  neked dalol.

A réteken szűz ajkaival  ezer virág

trónodhoz ontja álmatag  illatdalát.

Ezer rajongó napsugár,  fény-óceán,

hőn, lángolón ujjong Feléd,  dicső Atyám!

Dicső templommá változott  a végtelen,

hol minden szív Téged dicsér,  nagy Istenem!

(Balogh Debóra füzetéből, Kolozsvár)

--------------------------------------------------

TAVASZI ÁRADÁS.

Nem, aki árva, nem, akit kifosztott az élet,

nem, aki másutt nem lel menedéket,

nem, akit aggá gyötörtek a gondok…

Krisztust szolgálni az induljon el, aki boldog!

Akinek boldogsága egyre nő, s kicsap, mert lelke szűk medrébe nem fér.

Elindul adni. Ad és vissza nem kér. Szolgál. Kicsinek, nagynak, mindenütt,

mindenkinek. Bérre, hálára nem vár. Alázatosan fölfelé tekint,

ha itt is, ott is fölragyog egy szempár.

Tavasz fuvall a hófödte hegyekre, s a megáradt folyó ha partot átlép,

tudjuk mi mind: nem is tehetne másképp. Ha Krisztus fénylő napja rámosolygott,

adni, szolgálni így indul el az, aki boldog. Túrmezei Erzsébet

---------------------------------------------

IMÁDSÁG ÚJ RÜGYEKÉR’

Barka, rügy, bimbó, ki se nyílt élet, szelíden ringó,

csöndes ígéret: leveles, lombos, illatos ágnál,

jobban szeretlek kinyílt virágnál.

Nyílj ki a nyárra! Érj meg az őszre! Ne hullj a porba

vihartól győzve! Fagyok a nyíltod meg ne előzzék!

Válj te valóra, szent lehetőség! De amíg az vagy,

amíg tavasz vagy, Istent sejtető égi vigasz vagy.

Közeledő nyár hívogat engem. Itt az idő már

virággá lennem, szirmokat tárnom illatosabban,

s drága gyümölccsé érnem a napban.

Napom, Istenem, bontsd ki virágom! De új bimbót is

élessz az ágon! Érleljen erőd gyümölcsöt rajta,

de selymesedjék újból a barka! Átok az, Uram,

hogyha az érett gyümölcs lehulltán nincs új ígéret.

Míg nem elégled földi fa voltom, ragyogj be mindig

új rügyet bontón! Gyümölcs ha érik, virág ha nyílik,

barka, rügy, bimbó maradjon mindig! Túrmezei Erzsébet.