Nehézség.

Lehet, hogy életed most egy kicsit nehéz,
s, hogy értelmetlennek tűnik ez az egész.
De soha semmi nem történik hiába,
bármi is történjen e fura világba.

Ahhoz, hogy élhess, kell a lélegzetvétel,
mert ez a tétel a legszebb lelki étel.
Szükség az embernek a sok-sok nehézség,
nem kell más hozzá, csak egy csöppnyi merészség.

Ha levegőt veszel, azt ki is kell fújni,
nem lehet rossz gondolatok mögé bújni!
Nem segít neked, ha önmagad sajnálod,
hiszen ez mind a Te karmikus világod.

Magaddal vonszolod, mint test az árnyékát,
ne rontsad hát el a lelkednek szándékát!
Mert minden rossz dolog, mi veled megtörtént,
csak beteljesíti az Isteni Törvényt.

A feldobott kő ismét a földre hullik,
a gumikötél csak egy darabig nyúlik.
A meleget mindig a hideg váltja fel,
s a jutalom hidd el soha nem marad el.

Minden nehézség az örömöd forrása,
a kétségbeesés az ember botlása.
Hát kösd meg a sarut a lelked lábain,
hogy ne essél hasra álmaid vágyain!

Ám, ha mégis cserbenhagyna a reménység,
jusson eszedbe a Jézusi keménység!
Bizony háromszor kell ahhoz térdre rogynod,
hogy rájöjj, mindig sikerül felragyognod.

Az óra ketyeg, az idő továbbhalad,
és minden rossz dolog szépen hátramarad.
Emlék lesz csupán, amin jókat mosolygunk,
mert így teljesedhet ki majd a mi sorosunk.
2010-07-04

------------------------------------------------

Rónay György: Saul.
"Nyílni látom - kiáltott - az eget!" De azért még rádobtak pár követ.
Így vesszen minden hitszegő gazul, gondolta a ruhák fölött Saul.
A nagy Jehova parancsolta így, hogy egy legyen az oltár és a hit;
mert a mi urunk irgalmatlan Úr, gondolta, s kardért sóvárgott Saul.
De oly derűsen csillogott az ég, hogy le kellett hunynia a szemét,
s hogy pillája szembogarára hullt, furcsa káprázat fogta el Sault.
Mintha ezer gubó akarna már pattanni, úgy nyüzsgött a benti táj,
s a damaszkuszi úton rengeteg tüzes pille vagy szirom libegett.
Egy tüzes örvény vagy valami kéz derékon kapta, megforgatta és
ledobta; hullt hullt, és akkor vadul lüktető szívvel fölnézett Saul.
De minden olyan volt, mint az előbb. Ruhájukért mentek a kövezők.
S már született a villám, mely nem öl, csak megvilágosít, és tündököl.
 1958. január