VALAHOGY OLYAN EGYSZERŰ VOLT MINDEN

Valahogy olyan egyszerű volt minden.

Hosszú sétámon egyszer csak mellém
kanyarodott, elkísért, velem maradt.
Mikor megállított, lehajoltam,
tenyeremmel mertem
és soká kortyoltam belőle.

Kölcsönvett áldások.
Fogadd tőlem!
Kortyolj te is,
vagy moss kezet,
vagy fürödj meg.

Építsék Benned a holnapot
és adjanak Neked is békét!
Nézd, Neked adom.
Ajándékba.
Örökre!

-----------------------------

Szomorú gyertyafény.

Reflektorok közepette ég egy gyertya lángja,
Világító fényözönben őt senki nem látja.
Hiába ad a lángjába minden energiát,
Pislákoló kis fényére nem figyel a világ.

Ha végre sötét is van, éghet, bár mi haszna?
Világ szeme csukva, álmait alussza.
A gyertya csak ég magának, ez a dolga,
Addig, míg lesz belőle egy kicsinyke tócsa.

Egy lapos bánatos faggyúfolt, mert hogy életében
Nem verődött vissza fénye senkinek szemében.
Nem látta a fényét senki, szomorúan égett,
Elnyomták a mesterséges éjszakai fények.
------------------------------------------

 Kollár Zoltán.  ÉS ÍME ÚJJÁ LETT MINDEN.

Új rendhez egy új király,
Új országhoz új határ.
Új dalokhoz új gitár,
Új tanhoz sok új szabály.

Új színekhez új ecset,
Új történet: új kezdet.
Új illathoz új virág,
Új élethez új világ.

'és íme újjá lett minden.'

 -----------------------------------------

Az én hibám

Időm van éppen,

Amire kell.

Vagyis csak annyi,

Amennyi kell!

És ha mégis elszalasztom,

Elmulasztom, elhalasztom-

Nem lesz rá

Többé alkalom?!

----------------------------

Egyedi.

Mindenkitől mást vár az Úr,

mással bíz meg, máshova küld

képességünk szerint.

A feladathoz kedvet, erőt ad,

s így örömmel teljesítjük

szolgálatunkat.

 Ebben - mást hibáztatok, Abban - én tévedhetek.

Én abban, Ő ebben.

Egyformák vagyunk Mind a ketten!

 ------------------------------------

"Én"-zés nem "Ön"-zés

Ne várjam,

Hogy más legyen

Kifogástalan.

Akár siet,

Akár fázik,

Érzékelje

Mi kell nekem,

Tegyen mindent

Meg énértem.?

Próbáljam meg:

Elsősorban

---------------------------------