„Új nyelveken szólnak"

 Siklós József

Nyolcvanhat éves,

S új nyelveket tanul.

Anyanyelvén –

de ajkán mégis új:

„Köszönöm – örülök – adok,

Elégedett és hálás vagyok...”

Nem mondta férjének, gyermekének,

embernek, Istennek sem mondta,

így teltek fölötte az évek,

békétlen volt, önző, mogorva...

S figyelni kezdett az Igére,

körülölelte sok imádság,

és fölfedezte, mit jelent a

gyöngéd szeretet, megbocsátás.

Vélnéd: már ilyen idős korban

újat tanulni úgyis késő?

- Nikodémus is vén korában

hallott az újjászületésről...

Nyolcvanhat éves

s új szavakat tanul.

„Vén korban zöldellők lesznek,

hirdetvén: Jóságos az Úr!”

---------------------------------------
 

A MINTA  

   Túrmezei Erzsébet

Mindig mosolyog és szeretve szolgál,

tekintetében távol fény ragyog.

lényéből már a menny nyugalma árad.

El sose fárad.

Megsérteni semmivel nem lehet,

hisz nincsen benne kit megsérteni,

nincs énje. Földhöz nem köti már semmi.

Kész hazamenni.

Nincsen neve. Krisztus nevében él.

Krisztus kezének csendes eszköze.

Krisztus lényének visszasugárzása:

Hűséges mása.

Ím, itt a minta. Áldó két kezed,

én Mesterem, vezesse hát a vésőt!

Fájjon, ha fáj, én kegyelmedet zengem.

Készíts el engem!

------------------------------------------------

VALAMIT NEM ÉRTEK

(Bódás János) 

Régóta ismerlek már Istenem,

S egyre halkulnak bennem a "miért"-ek.

De homályos elmém bárhogy derül is,

valamit most sem értek. 

Tudom, szereted minden művedet,

mert minden műved nagyszerű, remek.

Szereted a virágot, hisz színében

a mennynek színei tündökölnek. 

Szereted a csillagot: tiszta, fényes.

A követ is: ház lesz, véd, menhelyet, ád;

a harmatot, a forrást: makulátlan,

s mert szótlanul terem, a füvet, s a fát. 

Az állatot, mert törvényed szerint él,

s mint az ember, testvérbe nem harap;

a szitakötöt, fecskét sast, galambot,

méhet és minden zümmögő bogarat, 

Mik a szivárvány száz színét ragyogják,

s himporuk, pelyhük, tolluk lágy, puha;

szereted a gyermeket, mert arcán

az ártatlanság égi mosolya. 

Szép minden műved, hát hogyne szeretnéd,

Gyönyörködsz benne, mind, mind értem ezt!

De engem, aki szégyenedre válok,

ezt nem értem, hogy engem miért szeretsz?!