(II.Kor. 9:8, 10),-„„Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét, hogy mindenben, mindenkor teljes elégségetek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek... Aki pedig magot ad a magvetőnek és kenyeret ad eleségül, megsokasítja a ti vetéseteket és megnöveli a ti igazságotoknak gyümölcsét.”
(II.Kor. 9:8, 10)

„Jönnek olyan napok, amikor Isten szolgája lehetetlennek tartja, hogy elvégezze a szükséges munkát, mert hiányoznak az alapos munka elvégzéséhez szükséges anyagi eszközök. Fél, hogy a rendelkezésre álló eszközökkel nem tudja mindazt véghezvinni, amit kötelességének tart. De valahányszor hittel fog hozzá, látni fogja Isten dicsőségének megnyilatkozását, és siker koronázza fáradozásait. Aki megparancsolta az ő követőinek, hogy menjenek el e széles világra, ellátja majd minden munkását, aki engedelmeskedik parancsának és hirdeti az ő üzenetét. Az Úr nem mindenkor világít meg mindent szolgái előtt műve építése során. Néha próbára teszi gyermekei bizalmát amennyiben olyan körülményeket enged meg, amelyek kényszerítik őket, hogy hitben előre haladjanak. Gyakran súlyos és kellemetlen helyzeteket teremt, és haladásra készteti őket, mialatt szinte verdesi a lábukat a haragos áradat. Éppen az ilyen időkben imádkoznak hozzá komolyan, ő pedig utat mutat nekik és tágas térre vezeti őket.

Ha Isten szolgái felismerik kötelességüket az Úr szőlőskertjében, ha fáradhatatlanul munkálkodnak lelkek megtéréséért a Mester szellemében, akkor Isten angyalai előkészítik az utat, és gondoskodnak a szükséges eszközökről a mű fejlesztése érdekében. Azok közül, akik világosságot nyertek, sokan gazdagon járulnak majd hozzá a munka fejlesztéséhez. Szívesen és bőkezűen tesznek eleget minden segélykérésnek, Isten Lelke pedig készteti szívüket, hogy ne csak otthon, hanem a külmisszió területein is támogassák az Úr ügyét. Ilymódon jut erősítés a különböző helyeken dolgozó munkásoknak, az Úr műve pedig terveinek megfelelően halad előre.”               (Apostolok története, Munka viszontagságok között c. fejezetből)

---------------------------------------------

Isten bizonyára nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot... Bizony, az Istenhez így illik szólni: ...Amit át nem látok, arra te taníts meg engem.”

„Sok embert elbizonytalanít, hogy nem találnak választ a bűn eredetére és okára. Látják a gonoszság munkáját, és annak rettenetes következményeit: a szenvedést, a pusztulást, és azt kérdezik, hogy miként lehetséges mindez annak a lénynek az uralma alatt, akinek a bölcsessége, a hatalma és szeretete végtelen. Oly titok ez számunkra, amelyre nem találni magyarázatot. Bizonytalanságuk és kétkedésük megvakítja őket, ezért nem veszik észre az Isten Igéjében világosan kinyilatkoztatott és az üdvösség szempontjából nélkülözhetetlen igazságokat. Vannak olyanok is, akik kérdezősködéseik során azt is meg akarják tudni, amit Isten nem nyilatkoztatott ki. Ezért nem találnak megoldást a problémáikra, s mivel hajlanak a kételkedésre és az akadékoskodásra, ezt hozzák fel indokul Isten Igéjének elvetésére...

Lehetetlen olyan magyarázatot találni a bűn eredetére, ami megindokolná a létezését. Ugyanakkor eleget tudhatunk mind a bűn eredetéről, mind pedig a végleges eltörléséről ahhoz, hogy világosan lássuk: Isten igazságosan és jóakarattal kezeli a bűnt. Semmit sem tanít világosabban a Szentírás, mint azt, hogy Isten nem felelős a bűn létrejöttéért. Nem vonta vissza önkényesen a kegyelmét, nem volt hiba a kormányzatában, ami okot adott volna a lázadásra. A bűn »betolakodó«, nem lehet megindokolni létrejöttét. Titokzatos és érthetetlen a keletkezése, ha mentegetnénk, ez egyenlő lenne az igazolásával. Ha mentséget találhatnánk rá, vagy megtudnánk okolni a létezését, akkor megszűnne bűn lenni. Isten Igéjében található az egyetlen világos meghatározás a bűnről: »a bűn pedig a törvénytelenség« (I.Jn. 3:4), egy olyan elvnek a testet öltése, mely harcban áll Isten kormányzatának az alapelvével, a szeretet nagy törvényével.”
(Nagy küzdelem, A bűn eredete c. fejezetből) A Szerkesztő