Ady Endre: Teveled az Isten

Az Istenhez gyönge szódat emeled:

Teveled lesz akkor az Isten.

Elvesztetted szegény, kóbor magadat:

Ha szabad: segítsen az Isten.

Perc-barátok kedve már elköltözött:

Búk között itt lesz tán az Isten.

E szép élet nem sok örömet hozott:

Gondozott azonban az Isten.

Az Istenhez gyönge szódat emeled:

Teveled lesz akkor az Isten.

Tudom, hogy hull a nap,

örömök szállanak,

kedves fők hullanak,

sírdombok mállanak.

Egy-egy kéz, drága kéz,

mindegyre elereszt,

mindennap vereség,

mindennap új kereszt.

Szem mögött, szó mögött

gondárnyék feketül.

És mégis: ne remegj -

nem maradsz egyedül.

-------------------------------------

Aranyosi Ervin: Fogadd el!

Fogadd el azt, ami Te vagy!

Szeresd magad mindig ilyennek!

Mert kell, hogy önmagad maradj,

s mások is majd, ezért szeretnek.

Békülj meg végre önmagaddal,

éld boldogan az életet!

Az élet - mint a torta habbal,

- csak akkor szép, ha élvezed.

A hétköznapok viharában,

a gondok mind feladatok.

Birkózz meg velük! Élj a mában!

Ne érezd, hogy feladhatod!

Ne ússz mindig szembe az árral!

Ne hidd: - Folyton harcolni kell!

Ne kerülj szembe a világgal,

a holnap magától jöjjön el.

Koncentrálj mindig a jelenre!

A múlt elszállt, nem létezik.

S hiába vársz folyton egy jelre.

A jövő e percben érkezik.

 

A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes...Az igazság gyümölcse békességben vettetik el azoknak, akik békességet teremtenek. (Jakab 3:17-18)

Legyek jó, tiszta, békeszerető? De hogyan? Saját erőből, fogcsikorgatva, vasakarattal erőltessem magamra? Így csak látszatra leszek jó. Az, hogy milyen vagyok valójában, belülről fakad. Ha nincs belső békességem, akkor a nyugalmamban több lesz a feszültség, mintha kiabálnék.
Kétféle orvos van. Az egyik a betegség okát tárja fel és szünteti meg, a másik a tünetekre koncentrál, és csupán azok enyhítésére törekszik. Ennek hatása jóval hamarabb érzékelhető: a panaszok és a fájdalom csökken. Azt gondoljuk, meggyógyultunk, bár a betegség továbbra is ott bujkál bennünk, várva, hogy újra előretörhessen. A jó orvos azonban nem gyors, hanem tartós győzelmet szeretne, ezért a betegség okát akarja felderíteni, és gyógyítani. Ez lassabb, de hatásosabb.
Fordítsuk meg a sorrendet! Ne a viselkedésünkre, hanem a "felülről jövő bölcsességre", a Jézussal való kapcsolatunkra koncentráljunk. Minden baj gyökere, hogy megromlott az Isten és ember közötti kapcsolat. A cél tehát nem a jó magaviselet, hanem annak megnyilvánulása, hogyan is állok Istennel, mennyire vagyok rendben ott legbelül. Ne a tüneteket enyhítsük! A kapcsolatot igyekezzünk bensőségesebbé tenni! Épp úgy, ahogy azzal tesszük, akit nagyon szeretünk. Ilyen kapcsolat ápolást ajánl fel Isten. S ha élünk vele, idővel békések, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljesek leszünk.