FUTÁS.

Fut a gyermek a labda után
leszegett fejjel, tűzpirosan,
se lát, se hall, csak egyre rohan.
Guruló labda lett a világ,
szüntelen űzi, hajtja a vágy,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió anyai kétségen át,
gyönyörűszépen
s balga-bután
fut a gyermek a labda után...

Fut az ember az élet után...
Leszegett fejjel gyötri magát
kincseit egyszer csakhogy elérje,
kergeti álma, hajtja a vére.
Kenyér gurul a lába előtt,
vagyon gurul a vágya előtt,
hírnév, dicsőség álma előtt.
Rohan utánuk éveken át,
a fogyó úton, életen át,
száz utcán, téren,
ezer veszélyen,
millió isteni bánaton át, gyönyörűszépen
s balga-bután
fut az ember az élet után...

Fut az ISTEN az ember után,
mert mindent lát és szánja nagyon,
guruló szívét csakhogy elérje,
hogy fut utána, hull bele vére!
Ott fut az utcán,
ott fut a téren,
egész világon,
sok ezer éven,
sok mérhetetlen,
megérthetetlen,
keresztre írott szenvedésen át,
hulló Igével,
kiontott vérrel,
viszonozatlan,
mély szerelmével
fut az ISTEN az ember után...

KAPUK ELŐTT .    

Egy-egy kapu előtt megállok,

mikor új napra virradok,

fellapozom a Bibliámat

s elolvasok egy-két lapot.

Egy-egy kapu mindegyik Ige,

titokzatos Lélek-kezek

mindegyiket szélesre tárják,

mikor előttük elmegyek.

VALAKI szól: „Várlak, ne menj el!“

VALAKI hív: „Készülj haza!“

Felém lebeg a tárt kapun át

nem-ismert tájak illata.

Mennyi kapu... mögöttük áldás!

Mennyi Ige, mely nem enyém,

hiszen sosem léptem be rajtuk,

lett bár belőlük - költemény.

Vonzott a test, sokféle lárma,

kacérkodott bűnnel a szem,

s jól ismerem már a világot,

de mennyi Ige idegen!

Kapuk, kapuk a keskeny úton,

ott látom mindegyikben Őt,

de én csak állok, sírva állok,

szegényen a kapu előtt.           

-------------------------------------------

KERÉKPÁR.   

Te azt állítod, két kerék.

Én másban látom a lényegét,

nem az anyagban. Más a fő:

- figyeld! - a mozgató erő.

Magától nem mehet tovább,

az életet, egyensúlyát

ez adja csak. Bármily kicsi,

előbbre mégis ez viszi.

És így vagyunk mi, emberek:

sok alkatrészünk mind remek,

pompás a vázunk és agyunk,

de - Benne mozgunk és vagyunk!

Lelkéből Ő lehel reánk,

s mozdul az ész, a gondolat,

mozdul a vers, mint gyors patak.

Mert Ő a mozgató erő:

virág-nyitó, agy-rengető

Isten, Egyensúly, Értelem,

Egyetlen Úr az életen.