Egy alkalommal a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék Jézust. Erre ő
megkérdezte tőlük: „Sok jótettet vittem végbe köztetek Atyám nevében.
Melyik jócselekedetért akartok megkövezni engem?" A zsidók ezt
válaszolták: „Nem a jócselekedetért, hanem a káromkodás miatt akarunk
megkövezni, mert ember létedre Istenné teszed magadat." Jézus ezt felelte:
„A Szentírásban nemde ez áll: Én mondottam: istenek vagytok? Ha már azokat
is isteneknek mondja az írás, akikhez Isten igéje szólt – és az írás nem
veszítheti érvényét –, hogyan mondhatjátok arról, akit az Atya megszentelt
és a világba küldött: Káromkodol! – mert azt mondtam, hogy Isten Fia
vagyok? Ha nem cselekszem Atyám tetteit, ne higgyetek nekem! De ha azokat
cselekszem, és nekem nem akartok hinni, higgyetek a tetteknek, hogy végre
lássátok és elismerjétek: az Atya énbennem van és én az Atyában." Erre
ismét el akarták fogni őt, de kiszabadította magát kezükből. Ezután Jézus
újra a Jordánon túlra ment, arra a helyre, ahol János először keresztelt,
és ott is maradt. Sokan keresték fel, mert így vélekedtek: „János ugyan
egyetlen csodát sem tett, de amit Jézusról mondott, az igaznak bizonyult."
És sokan hittek Jézusban. Jn 10,31-42
Elmélkedés:
A mennyei Atyával való kapcsolatáról tett kijelentései közül az egyik
legfontosabb így hangzik Jézustól: „Én és az Atya egy vagyunk" (Jn 10,30).
Később azt is hozzáteszi, hogy ő az Isten Fia. E kijelentései miatt a
zsidók meg akarják kövezni őt, mert szavait káromkodásnak tartják, s ezért
halálbüntetés jár törvényeik szerint.
Érdekes, hogy a zsidó vezetők, akik más esetekben nem értik Jézus szavait,
most azonnal megértik, hogy miről beszél. Ha arról van szó, hogy Jézust
káromkodás vádjával halálra lehet ítélni tanítása miatt, akkor nem kell
megismételni szavait. A zsidók azonnal felfogják kijelentésének értelmét,
s mindjárt köveket ragadnak, hogy megkövezzék. Közhely, hogy mindenki azt
ért meg, amit hallani szeretne. Ha a megtérés volna a szándékuk, akkor
megértenék Jézus bűnbánatra hívó szavát, ezt azonban elengedik a fülük
mellett. Ha a megbocsátás élne bennük, akkor megértenék az isteni
irgalmasságról szóló tanítást. De mivel Jézus vesztét szeretnék, ezért
csak azt értik meg, ami halálbüntetést érdemlő káromkodásnak tűnik
számunkra.
Jézus tudatában van annak, hogy ő az Isten Fia. Péter vallomása arról
tanúskodik, hogy az apostolok és a tanítványok számára egyre világosabbá
válik az ő istensége. Tanítását hallgatva és csodáit látva az emberek
kezdik elhinni, hogy igazak Jézus állításai arra vonatkozóan, hogy Isten
az ő Atyja. Jézus a kihallgatása során a főpap előtt is megvallja, hogy ő
az Isten Fia. Haláláig ragaszkodik ehhez az igazsághoz, még akkor is,
amikor úgy tűnik, hogy még az Atya is magára hagyta őt a szenvedésben, a
kereszten. Az Atyának való engedelmessége és halála minden kételyt
eloszlat. A kereszthalált látva a római százados megvallja, hogy ő valóban
Isten Fia.
A kereszt az Isten Fiában való hit forrása. Nagyböjti utam a kereszthez
vezet. Horváth István Sándor
Imádság:
Uram, Jézus, taníts meg engem arra, hogy a legkisebb dolgokban is
felfedezzem az igazi öröm, az igazi boldogság forrását! A szegénység, a
nélkülözés, a szomorúság és az üldöztetés nem lehet akadály számomra, hogy
feléd közeledjek. Sőt, éppen ellenkezőleg, ezek segítenek a leginkább
abban, hogy megtaláljalak Téged, s benned boldogságomat. Érzem közelséged,
érzem gondviselésed, érzem irgalmadat, érzem jóságodat, érzem szereteted,
s ez nekem a boldogság. Jézusom, veled mindenkinél boldogabb vagyok.