1Kir. 17:8--9-10-v- "És lett az Úrnak beszéde őhozzá: Kelj fel, és menj el Sareptába, amely Sídonhoz tartozik, és légy ott; ímé megparancsoltam ott egy özvegyasszonynak, hogy gondoskodjon rólad."

"És felkelt, elment Sareptába, és mikor a város kapujához érkezett, ímé egy özvegyasszony volt ott, aki fát szedegetett, és megszólította, mondta neki: Hozz, kérlek, egy kevés vizet nekem valami edényben, hogy igyam."

Akarják azért őt megfogni, de senki sem veté reá a kezét, mert nem jött még el az ő órája. János 7, 30.
Senki se mer kezet vetni rá. Ki védelmezi? Senki. Hanem ahogy a szöveg mondja: Nem jött még el az Ő órája. Lám, csak egy "óra." Nemde csekélyke és rossz védelem?! Nem lovasok ezre és gyalogosok tízezre védte őt. Egyetlen vértje az a rövid órácska volt, amelyet megfeszítésére kapott. Ez az óra még nem jött el s mert még nem jött el, hiába volt minden, amit ellene kiterveltek.
Isten pontosan megszabott és kiszámított mindent, hogy mindent kezében tartson és semmi ne történhessék előbb, mígnem eljő tőle rendelt órája.
Isten úgy rendelte, hogy e földön mindennek meglegyen a maga ideje és órája. Tulajdon nagyszerű, szabad órát szabott mindennek. Ebben a rendelt órában a világ ellenséget lát s hadakozik ellene.               Az ördög is neki-neki esik a szegény óramutatónak. De hiába, mert minden az órán függ.                          Míg a mutató helyére nem ér és a rendelt óra el nem jön, az ördög és a világ tehetetlen.
Egyszóval: hiába tesz fel valaki valamit magában; semmise lesz belőle, hacsak nem az Isten rendelte. Ha pedig mégis kiviszi, több a kára, mint a haszna. Minden órához van, kötve.

S ezt az órát csak az Isten adhatja.

Nagyszerű vigasztalás!
Emberi erő s álnokság
Minket meg ne rettentsen;
Van mennyben oly hatalmasság,
Ki vigyáz, hogy megmentsen;
Mit titkon szőttek ellenünk
Elrontja a mi Istenünk,
Kezében a hatalom.
-------------------------------------------

JEREMIÁS

Sík Sándor

Bétellett a harag kelyhe,
És eljött a bosszú napja.
Asszú porban sírván sírok,
Árva templom árva papja.
Feleletképp a romok közt
Sivatag szél búgva repdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Hová lettél, Sion lánya!
Szép aranyszín be megromlott!
Porba torpad büszke szarvad,
Tűz emészti beteg csontod.
Lettél, mint a megriadt kos,
Futsz elapadt kútfejekhez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Siránkozik Sion útja:
Ünneplő láb nem tiporja.
Ül a földön, zsákban, szőrben,
Tisztes vének néma sorja.
Ősz szakálluk szél cibálja,
Hamvas fejük földet verdes.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Tapsol minden ellenséged,
És süvítve tátja száját.
Nézd, fejüket hajtogatják,
,,Eljött a nap!'' - ezt kiáltják.
Hamisságot prófétálnak:
Látóidhoz nem menekhetsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Sírva jöttem a világra
És meghalni sírva vágyom.
Van-e bánat, mint az enyém,
Van-e bánat a világon?
Mondjátok, kik általmentek,
Van-e jajszó méltó ehhez?
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Jajveszékelj, puszta város,
Ordíts kapu, kiálts bástya!
Elfordult az Isten tőled
És orcádat megalázta.
Megvonta rád bosszús ívét,
S vesszejétől sírva reszketsz!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Hisz tudjátok: hű az Isten,
Nem taszít el mindörökre.
Él az ige, áll a Kötés,
Áll apáink szent örökje.
Jelet látok a jövőben,
Amelyet még fátyol leplez.
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!

Jelet látok a jövőben:
Bontakozik a nagy fátyol,
A Megígért fényessége
Villan elő homályából.
Virradati szelek szárnyán
Diadalmas ige repdes...!
Jeruzsálem, Jeruzsálem,
Térj meg a te Istenedhez!