Tékozló fiú adventje

Tékozló fiú széles útja,

S eltékozolt szépsége, múltja,

És fájdalmas rádöbbenése,

Hogy a sok kincsből semmi sincs már,

Pedig egykor még… az övé volt

Az egész fényes, gazdag kincstár;

Tékozló fiú széles útja

S eltékozolt szépsége, múltja,

Te voltál az én tegnapom!

De egyszer… mégis újra megnyílt

Pazar fényével az a kincstár,

S hamis, világi csillogásra

Tékozló fiú nem tekint már.

Ó, minden rút elfordulásra

Van irgalom még! Van bocsánat!

Szent otthonom! Atyai hajlék!

Nincs az életnek oly bilincse,

Ördög, s világnak az a kincse,

Melyért még egyszer itt hagynálak!

Óh, most, hogy újra megtaláltam,

Százszorta drágább lett nekem,

Tékozló fiú boldogsága,

Te vagy most már a jelenem,

Az én ádventi jelenem!

De bármily fényes ez a hajlék,

S a sok rubintos, drága lépcső,

A tékozló fiú tovább néz,

Ez az otthon még nem a végső!

Bár száll zsolozsma, zúg a zsoltár,

És emberajkról zeng az ámen,

Ez az otthon még nem a végső:

Hív a mennyei Jeruzsálem!

Igaz, ő többé itt se koldus,

Ő itt is már királyi gyermek.

De szíve hangos dobbanási

Már itt is arról énekelnek,

Szívének minden titkos húrja

Arról az otthonról zenél.

Bár a karácsony rég övé már,

Mégis örök adventben él!

Ó, ott kezdődik nékem is majd

Epedve várt ünnepnapom,

Tékozló fiú reménysége,

Te vagy, te vagy a holnapom!

Advent utáni holnapom!

Haluszka M. Rózsa (Hozsannázó Napok, I.kötet, 539.old)