1Thess 4,11,-"Becsületbeli dolognak tartsátok, hogy... a tulajdon kezeitekkel munkálkodjatok..."

"Tekintsük szabálynak, hogy a hasznos munka a legjobb testgyakorlás az ifjúság számára... Meg kell tanítanunk az ifjúságot arra, hogy az élet komoly munkát, felelősséget és teherhordozást jelent. A gyakorlati életre felkészítő nevelésben kell részesíteni őket, mivelhogy olyan férfiakra és nőkre van szükség, akik meg tudnak küzdeni a váratlan nehézségekkel. Meg kell tanítani őket arra, hogy szükség van a rendszeres, jól beosztott munka fegyelmező hatására. Nemcsak az élet viszontagságai miatt, hanem a minden irányban való fejlődés érdekében is. Annak ellenére, hogy oly sok mindent mondtak és írtak a munka méltóságáról, mégis az a felfogás uralkodik az emberek között, hogy a fizikai munka lealacsonyító...
A gyermekek és ifjak tanulják meg a Bibliából, hogyan becsülte meg Isten a mindennapi szükségletekért dolgozó ember munkáját. Olvassanak a prófétaiskolák tanulóiról, akik házat építettek maguknak... (2Kir 6,1–2). Olvassanak Jézusról, az ácsról, Pálról, a sátorkészítőről, aki a kézműves munkát összekapcsolta a legmagasabbrendű szolgálattal... Olvassanak a bölcs asszonyról a Példabeszédek könyvében, aki »keres gyapjat vagy lent, és megkészíti azokat kezeivel kedvvel... és a restségnek étkét nem eszi...«.
A friss levegőn végzett fizikai munka, amely az egész testet megmozgatja, a legjobb kikapcsolódást nyújtja a tanulásból. A kézművesség egyik ága sem értékesebb a földművelésnél. Tegyünk nagyobb erőfeszítéseket azért, hogy felkeltsük és növeljük az iránta való érdeklődést."                                  (Nevelés, A kétkezi munka c. fejezetből)

----------------------------

Fil. 3,1,-„ Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék;  hanem igyekszem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus.

Az életszentség nem egy pillanat, egy óra, egy nap, hanem egy egész élet munkája. Nem a boldog elragadtatás érzete által érjük el, hanem annak eredménye, hogy állandóan meghalunk a bűnnek és élünk Krisztusnak. Gyenge, időnkénti erőfeszítésekkel nem lehet igazságtalanságokat jóvátenni, nem lehet a jellem átalakulását munkálni. Hosszas, kitartó erőfeszítések, szigorú önfegyelem és kemény küzdelmek árán érhetjük el a győzelmet. Sohasem tudhatjuk, milyen harc vár reánk holnap. Ameddig Sátán uralkodik, énünket meg kell aláznunk, fojtogató bűneinket le kell győznünk. Amíg életünk tart, nincs megállás, nincs olyan magaslat, melyre feljutva, elmondhatnánk: Teljesen célhoz értem. Az életszentség: életfogytig tartó engedelmesség eredménye.
  Egyetlen apostol, egyetlen próféta sem állította, hogy teljesen bűntelen. Emberek, akik Isten közvetlen közelében éltek, akik inkább feláldozták életüket, mintsem tudatos bűnt kövessenek el, emberek, akiket Isten mennyei világossággal és erővel tüntetett ki, valamennyien beismerték természetük bűnös voltát. Nem bíztak a testben, nem állították, hogy igazak, szentek, hanem egyes-egyedül Krisztus érdemeire, igazságosságára támaszkodtak.
  Így tesz mindenki, aki Krisztust szemléli. Minél közelebb férkőzünk Jézushoz, minél jobban felismerjük jellemének tisztaságát, annál világosabban látjuk, hogy milyen undorító a bűn, és annál kevésbé hajlunk önmagunk magasztalására. E.G.White: Az apostolok története