A keveset is áldd meg, Jézusom

Amit én tudok Rólad, még nagyon kevés...

Terített asztalodon csak morzsa-szedegetés.

Szabad szemmel a déli napba nézés,

S titkaid erdőjében ösvénykeresés.

Amit én tudok Terólad, nagyon kevés.

Még nem hitalap...Hajszált eresztő gyökér,

Ami, ha majd megszentelt talajodba ér:

Akaratod szerint nő, lombosodik, él.

És akkor...Ha megértem, élem igédet...

Rügybe fakasztod gyermeki hitemet.

S harmatként szórod rá békességedet.

Mindezt kegyelemből...Mert szeretsz engemet.

Hajolj le hát hozzám. Nyisd ki szirmaimat,

Hogy be tudjam fogadni áldásaidat.

S ne csak kérjem. Értsem is csodáidat.

A legnagyobbat..., hogy hallod imáimat.

1972. 05. 20

-------------------------------------

A Krisztus igája

Nem két hosszú és két rövid fa

vassal határolva.

Nem ábránd-kocsit húznak vele

virágzó pázsitra.

Nem is emberek faragják azt

hitvány, csomós fából.

Nem sebez, nem folyik vér nyomán

sohasem a vállból.

Nem is egy darab száraz kenyér

mit nevében adok.

Nem azok a jótettek, melyért

dicséretet kapok...

Amellyel mindig bírod tűrni

élted szúrásait.

Mellyel betömöd naponként a

szenvedés árkait.

Krisztus igája többet kíván,

mint sírni sírókkal.

Sokkal többet, mint bólogatni

folyton jajgatókkal.

Az Ő igájával nem lehet

bérc fölött repülni.

A Krisztus igájában el kell

énünknek törpülni.

A Krisztus igája nem tétlen,

örök csoda-várás.

A Krisztus igája részemre

áldott szív-kitárás.

Krisztus igája az én sorsom,

Mit kedvvel hordok.

Mert könnyű és gyönyörűséges,

nem bántanak gondok

A Krisztus igájával én

Krisztus útját járom.

Mellyel más utakat kerülök,

azokra nem vágyom.

Mellyel megbocsátok, ha fáj is

a szeretetlen tett.

Mellyel azt vallom, hogy boldog az,

ki békességet vet.

Húzzad te is, mert viselője

kibír minden terhet.

Húzzad te is, mert hordozója

öröklétet nyerhet.

Húzom én is, mert minden terhe

nekem gyönyörűség.

Húzom én is, mert érte a bér

nékem-az üdvösség.

1948. 10. 04