I. Mózes 39:3-6

Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit (bármit) cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az ő kezében:

Kedvessé lőn azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki, és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije vala, kezére bízá.

„Józsefet Egyiptomban minden oldalról bálványimádás kísértette. Az egyiptomiak hamis isteneket imádtak és szertartásaikat gazdagság, pompa, ragyogás jellemezte. A bálványimádó kultusz általános volt. József azonban Istenbe kapaszkodó hittel megmaradt a maga egyszerűségében, és megőrizte Istenhez való hűségét. Még csak nem is tartotta titokban elveit, hogy hisz az igaz Istenben, és imádja őt.

Az ilyen odaszentelődés, bárhol jelentkezik is, feltétlenül eredménnyel jár – mint József esetében is. Potifár figyelmét ez nem kerülte el. József iránti bizalma napról napra nőtt, míg végül rábízta minden birtokát és háztartását. Potifár minden vagyonáról József viselt gondot.

„Az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala.” Azt gondolnánk, hogy ez a két dolog nem fér meg egymás mellett. Ez egyszerűen azt jelenti, hogy József minden cselekvése eredményes volt. Minden munkáját áldás kísérte, s ennek oka az volt, hogy „az Úr Józseffel vala”. Potifár és egész háza népe megszokta, hogy a fiatal héber rabszolga a nagy udvartartás bonyolult ügyeiben és mindennapi dolgaiban felmerülő problémákat képes megoldani, minden összekuszálódott fonalat ki tud bogozni, és a legkomplikáltabb ügyet is el tudja intézni.

E nagyszerű eredménynek a titka kettős. Az elsőről már szó esett. Józseftől a fejedelmi ruhájával együtt nem vették el a fejedelmi jellemét. Továbbra is megőrizte feddhetetlenségét és Istenbe vetett bizalmát. A keserűség nem vert gyökeret lelkében. Tevékeny, éber, pontos, szorgalmas, engedelmes, és megbízható volt… Nem csak azért végezte el a reá bízott dolgokat, hogy megmeneküljön a rosszallástól vagy veréstől, hanem elsősorban mennyei Gazdájának elismerésére vágyott, aki állandóan szemmel tartotta. József erről meg volt győződve. Olyan ember volt, aki tudatában van Isten jelenlétének, aki mindig boldogul és mindig „szerencsés ember”…

József tudta, hogy Isten kegyelmének köszönhet mindent, amit elért. Még Potifár is elfogadta, hogy ez a magyarázata annak a bámulatos eredménynek, amely József munkáját kísérte.

„Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele..” C.B.Haynes: Isten küldött egy embert