CSAK VÁRJ, FIAM! 

Fut a vonat az éjszakában,

s a hajnal határához ér...

A gyermek várva-vár kinézve,

de még kevés a fény.

Még pisla lámpák s csillagok vigyázzák

az éji utat és a síneket.

Kevés a gyermeknek a fény, s csillag,

s az álmos emberek.

De többet nem láthat, hiába nyitja

kerekre csillogó szemét,

mert elfedi a nem látott csodákat

a messzeség, a szürkeség.

 „Szeretnék többet látni! Mért nem

süt már a nap! Minek a köd? “

- nyöszörgi, már-már sír a gyermek

a párás ablak mögött.

„Várj, kisfiam, várj!“ - mondja apja -

„Mindjárt virrad, kinéz a nap,

s látsz kisfalut, házat, barit, virágot,

ahogy a fénnyel játszanak.“

- Csak várj, fiam, jön már a hajnal!

- hallom Atyám szelíd szavát,

mikor szívemben sírva nézem

az ólomlábú éjszakát.

Csak várj, fiam, túl a ködön már

a gyöngykapun ragyog a fény!

- Fut a vonat az éjszakában

s a hajnali határhoz ér...

 ---------------------------------------

Csendprogram

Elhallgatni és meghallgatni,
mások szelíd szavára adni,
tanácsot az Igéből kapni,
Isten csendjében megmaradni.

EGYMÁSRA ÉPÜLÜNK

Bizony egymásra épülünk,
egymást folytatjuk mindahányan.
Ímé a régi, ép kövek
a templom fundamentumában!
Akik előttünk jártak itt,
most is velünk az ÚR ügyében,
s a bizonyságok fellege
száll nemzedékről nemzedékre.

----------------------------

 ELJÖN AZ IDŐ

Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.

-----------------------------------

ÉN SZERETEM AZ ELNYŰTT BIBLIÁKAT   

Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!

Én szeretem az elnyűtt bibliákat,

énekeskönyvek kopott fedelét,

énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak

a MENNY URÁHOZ, gyűrött bár a kotta:

„Tebenned bíztunk eleitől fogva...’’

Az Ige szól, és felfrissül a fáradt,

élő vizet lel ismerős sorokba’...

Én szeretem az elnyűtt bibliákat.

--------------------------------