AZ
IMATAKARÓ,-„ Kol 1,9-14
Ezért tehát, attól a naptól fogva, amelyen ezt meghallottuk,
szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy tökéletesen ismerjétek meg
az ő akaratát minden lelki bölcsesség és belátás révén, hogy élhessetek az
Úrhoz méltóan, teljes mértékben az ő tetszésére, és teremjetek gyümölcsöt
mindenfajta jó cselekedettel, és növekedjetek az Isten ismeretében. Erősödjetek
meg minden erővel az ő dicsőségének nagysága szerint a teljes állhatatosságra
és az örömmel viselt hosszú tűrésre. Adjatok hálát az Atyának, aki alkalmassá
tett titeket arra, hogy a szentek örökségében, a világosságban részesüljetek. Ő
szabadított meg minket a sötétség hatalmából, és ő vitt át minket szeretett
Fiának országába, akiben van megváltásunk és bűneink bocsánata.
--------------------------------------------------------
"Aki tehát hallja tőlem ezeket a beszédeket, és
cselekszi azokat, hasonló lesz az okos emberhez, aki kősziklára építette a
házát. És ömlött a zápor, és jöttek az árvizek, feltámadtak a szelek, és
nekidőltek annak a háznak, de nem omlott össze, mert kősziklára volt alapozva.
Aki pedig hallja tőlem ezeket a beszédeket, de nem cselekszi, hasonló lesz a
bolond emberhez, aki homokra építette a házát. És ömlött a zápor, és jöttek az
árvizek, feltámadtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; az összeomlott, és
teljesen elpusztult."
-------------------------------------------------
A
LEGFŐBB ÉPÍTÉSZ ,-„ 2Kor 3,12-18.
Mivel tehát ilyen reménységünk van, teljes nyíltsággal
szólunk; és nem úgy, mint Mózes, aki leplet tett az arcára, hogy ne lássák Izráel
fiai a múlandó dicsőség végét. De az ő gondolkozásuk eltompult, mert az
Ószövetség felolvasásakor ugyanaz a lepel mind a mai napig felfedetlenül
megmaradt, mivel az csak Krisztusban tűnik el. Sőt mindmáig, valahányszor
Mózest olvassák, lepel van a szívükön. De ha majd megtérnek az Úrhoz, elvétetik
a lepel. Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig,
miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét
mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről
dicsőségre.
A KERESZT FÉNYE ,-„ Zsolt 16,5-8
URam, te vagy osztályrészem és poharam, te tartod kezedben
sorsomat.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
Osztályrészem kies helyre esett, örökségem nagyon tetszik nekem.
Áldom az URat, mert tanácsot ad nekem, még éjszaka is figyelmeztet bensőm.
Az ÚRra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van.
--------------------------------------
VIGASZTALÓ
NAPLÓ,-„ Ézs 53,3-9.
Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia,
betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk
vele.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta. Mi meg azt gondoltuk, hogy Isten csapása sújtotta és kínozta.
Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.
Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta. De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.
Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját.
Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?!
A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése