Ne zárd ki,-  Bódás János

Ha szobádat elsötétíted, még mozgásod is tétova.
A lelke is keserű annak, kinek sötét az otthona.

S ha szíved ablakán leng a bűn  elsötétítő függönye,
az is gonddal, keserűséggel  és démonokkal lesz tele.

Ne zárd ki Jézust életedből. Boldogság ott lehet csupán,
hol a Világ Világossága tűz be a szívek ablakán.

------------------------------------

Ha mély fájdalom gondja nyom...,- Haraszti Sándor

Ha mély fájdalom gondja nyom,ne csüggedj el, szívem;

célja van ennek, jól tudom,könnyíts hát terheden!

 Nem érted olykor Istened csodás vezérletét?

Engedd csak fogni kezedet .Ó tudja, mit, - miért.

A szenvedés majd üdvre vál’,Istennél így van ez.

Lelkem, hát csendben erre várj,s remélj, a menny tied! 

Ó, boldog óra, nagy öröm:Siralmam véget ér!

A pálma int már odafönn,s csendben közelg felém!

--------------------------------

Belőled kilátszik Ő

A prédikáció véget ért
Mindenki csendben otthonába tért.
Egy kisgyermek mélyen elgondolkozott
Arról amit a prédikátor magyarázott.

Isten hatalmas, nagy
Mégis bennünk él és van.
Hát nem kéne kilátszódjon belőlem,
Ha olyan nagy amint megértettem?

Azt gondoltam templomban lakik
Pedig az írás arról tanúskodik
Hogy "kézzel csinált templomban nem lakom
Az alázatos szívűt megáldom".

Belőled kilátszik Ő
A Hatalmas Dicső?
Gondolkozz el rajta még most
Ahogy a kisgyermek elgondolkozott.
Halász Mihályné

--------------------------------------

Kegyelem,- Reményik Sándor.

Először sírsz. Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget-ostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótalanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy,mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.

--------------