1--A béna meggyógyítása--

Mt-5-17. És lőn egy napon, hogy ő tanít vala: és ott ülnek a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálemből: és az Úrnak hatalma vala ő vele, hogy gyógyítson.
  18. És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekeznek azt bevinni és ő elébe tenni.
  19. De nem találván módot, hogy a sokaság miatt miképp vigyék őt be, felhágnak a háztetőre, és a cseréphéjazaton át bocsáták őt alá ágyastól Jézus elé a középre.
  20. És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bűneid.
  21. Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdenek tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki ily káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bűnt, hanemha egyedül az Isten?
  22. Jézus pedig észrevévén az ő tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?
  23. Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?
  24. Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bűnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!
  25. És az rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvéve a min feküdt, és elment haza, dicsőítvén az Istent.
  26. És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsőíték az Istent, és betelnek félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!
//Vannak e mai keresztyének között,/netán te is olyan vagy/ aki kész segíteni másokon, netán nem is barát, hanem ellenség / pl.-a samaritánus /

-----------------------------------------

.Mrk-- A kánai jel (2,1-12). Ezzel a történettel, amely az észak-galileai kisvárosban, Kánában játszódik, János elkezdi jel-teológiáját: "Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában" (11. vers). A kérdés Jánosnál mindig az, hogy mit jelent a jel? Ebben az esetben a jelentés többféle, ám egyetlen alapvető tétel köré csoportosulnak, ez pedig az új messiási kor eljövetele Jézus által. Ami átváltozik ebben a jelenetben, nem sima víz, hanem az Ószövetség szertartásos mosakodásainak a vize. Nem egyszerűen borrá változik, hanem a legjobb fajta borrá, és meglepő mennyiségűvé (hat korsó, mindegyik tizenöt- huszonöt gallonos). A bor ilyen túlzott bősége gyakori prófétai szókép volt, a messiási kor hajnalára utalt (Ám 9,13-14; Jo 3,18). A szimbólumot Jézus idejében is használták, amint azt a majdnem kortárs 2 Báruk 29-ben olvassuk: "...minden szőlőtűn ezer ág lesz, és minden ágon ezer fürt függ majd, és minden fürt ezer szőlőt ad, és minden szőlő egy kor (kb. 120 gallon) bort ad, mert ezek azok, akik az idő végezetéhez értek".
János számára az ószövetségi víz átváltozása messiási borrá szükségszerűen a régi újjá válását jelenti vagy jelzi. Eljött a messiási kor. A lakoma a messiási ünnepet jelképezi. És a messiási vőlegény, aki a bort osztja, maga Jézus (3,29). A 4. versben történő utalás Jézus halálának órájára még azt is jelentheti, hogy János azt akarja, olvasói gondoljanak arra is, hogy a messiási bor Jézus halálának eredménye és az úri szent vacsora szereztetése lesz.
A 4. vers: "Mit akarsz tőlem asszony! Még nem jött el az én órám." - különösen nehezen magyarázható. Ha kihagyjuk a verset, a történet könnyedén folyik. Ha benne marad, mint ahogy azt a szöveg is megköveteli, akkor az anya kérdésére Jézus tagadólag válaszol, mégis megtörténik a csodajel. Miért hívja Jézus az anyját "asszony"-nak? Miért tagadó a válasz, ha a cselekedet igenlő? Melyik "óráról" beszél Jézus? Mindezek magyarázata sokféle lehet és különösen szerteágazó. Az egyik legvalószínűbb közülük, hogy a 4. vers nem volt benne az eredeti, az evangéliumot megelőző elbeszélésben, abban, amelyik egyenes elmondása volt annak a történetnek, amelyben az anya kérésére a fiú igenlő választ adott. Az evangélista viszont, aki a történetet saját, az új kezdeteket érintő témájára akarta fölhasználni, bevette a 4. verset, hogy hangsúlyozza azt, ami a többi evangéliumban is benne van, vagyis hogy Jézus közszereplése - amíg el nem jött az ő órája - kizárólag az Atyától függ. Ez tűnik ki a válasz tagadó voltából és a személytelen "asszony" szó használatából.
János arra is fölhasználta ezt a történetet, hogy bevezesse dicsőség-teológiáját. "Kinyilatkoztatta dicsőségét" (11. vers). Ez a nagyszerű jánosi dicsőség-koncepció kezdete, amelyben a dicsőség Isten nyilvánvalóvá vált jelenléte. Isten megdicsőít minket, amikor bennünk nyilvánvalóvá teszi önmagát; mi megdicsőítjük őt, amikor nyilvánvalóvá tesszük őt a világban. Ebben az esetben Kánában, Isten jelenléte nyilvánvalóvá válik Fiában, az ő kinyilatkoztatójában.
//Kérdezősködsz, a küldés felszólításakor,vagy szó nélkül cselekszel,mint a szolgák??