ALÁZAT

Néha kínai fallal kerítem a kertemet.

Kizárom az embert, hogy szeretni tudjam az embert,

mert  tetőtől talpig gonosz és mégis szeretni kell!

Álmaim bozótjába bújok, mint Ádám a paradicsomban.

Egy hang tükörként kérdez a magasból:

ki vagy te?

Én a szenvedések szűrőin szűrtem  a véremet.

Aranymosónak álltam életem folyójába.

Meríteni próbáltam a jóságból és a szeretetből.

Egy kanál csak kanálnyit meríthet a tengerből,

egy jánosbogár csak bogárnyit csenhet a napfényből,

én ember vagyok s csak embernyit meríthetek Istenből!

Ez vagyok én.

Tetőtől talpig ember vagyok, s magamat is szeretnem kell!

Könnyeim varázslatos vegyi vize végig csorog a lelkemen

s most látható lett egy titkos írás.

Valaki valamikor titok-tintával írt a lelkemre,

most látható lett az üzenet:

„Eddig nem találtál semmit, mert magadat kerested!

Hazudtál:

első volt az Én, második a Felebarát, harmadik az Isten!

Ezért nem találtál semmit.

A szentek és más hősök más sorrendet hajszoltak:

első az Isten országa, második a Felebarát, harmadik az Én.

Ez az út, az igazság és az élet.”

Ennyi aranyat mostam ki máma a folyóból.

Ezt az aranydrótot kifeszítem magamtól a végtelenig.

Az egyik végén van Isten,

a másik végén egy kis villanylámpa: én.

Megindulnak az örök áramok és kigyúlok a sötétben...

Ha ő akarja, világítok betegek ágya felett;

ha ő akarja, nászi népnek világítok;

ha ő akarja, világítok minden magyaroknak;

ha ő akarja, ívlámpa leszek a beborult Európa felett.

Ha ő akarja, egy fekete kéz kinyul az éjszakából

s a lámpát összeroppantja örökre...Mécs László

Isten.

Uram, olyan egyforma minden szolgád

És oly egyforma minden templomod

S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsok

Keresztet tűznek-e vagy csillagot.

Uram, én békén hagylak az imámmal,

De Te se kívánj a szívemtől semmit,

Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor

Mosta le rólam a Te törvényeid.

Uram, teremtők vagyunk mind a ketten,

Amily igaz, hogy a lelkem Te adtad,

Olyan igaz, hogy én formállak Téged

És nincs Uram, én rajtam más hatalmad.

Mégis Uram, míg ringsz egy fűszál selymén,

Amíg sötétlesz mélyén egy örvénynek,

Amíg csillagbetűkbe írva látlak:

Uram, lesz még találkozásom Véled.

-------------------------------------