„Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz.”  Józsué könyve 1:9

„Nem, Uram. Nekem ez nem megy. Én nem vagyok erős, bátor meg még inkább nem. És ha az lennék is, erőm akkor sem lenne véghezvinni azt, ami rám vár.” - és egyre csak küzdesz Istennel. Hiszen te próbáltad már nem egyszer, és egy idő után mindegyik nekifutásod kudarcba fulladt. 

Próbáltál erős lenni, rendíthetetlen, mint a szikla, érzelmek nélküli, mint a sétányon lévő szobrok arca. Próbáltál harcolni másokkal, önmagaddal, és győzni. Próbáltál kiállni az igazért, a jóért, az értelmesért, és minden izmodat megfeszítve egyre csak küzdöttél, de mind hiába. Nem, te nem vagy erős. Te nem vagy érzések nélküli, te nem vagy hős. Egyedül. 

És talán most jössz rá, hogy amit eddig a lényegnek gondoltál, talán nem is az. Hogy a lényeg nem a saját teljesítményeden, a saját erőlködéseiden, önmagadon, hanem Istenen van. Mert egyedül tényleg nem lehetsz soha elég erős. Lehet, hogy egy darabig megy. Lehet, hogy néhány kört le tudsz futni, talán még fel is néznek rád a többiek, és elismerően sóhajtanak: Micsoda teljesítmény! De a következő kör közepén már a padlón találod magad.

Lehet, hogy ideig-óráig sikerül palástolni, álarc alá rejteni az érzéseidet, a félelmet, fájdalmat, gyászt és csalódottságot, de ez nem tarthat örökké. Egyszer minden álarc lehull, és rájössz, egyedül nem tudsz bátorsággal szembenézni a történésekkel.

Egyedül nem. De Istennel minden lehetséges. Ő nem kéri, hogy állj meg a tomboló viharban mindenféle segítség nélkül. Nem kéri, hogy játszd a hőst, és hordozz minden terhet a saját válladon. Ő azt kéri, fogadd el a segítségét! Fogadd el a társaságát, engedd, hogy veled menjen az úton, és légy erős és bátor Vele! 

Ne feledd, nem egyedül kell futnod a pályán a köröket. Isten veled van, bármerre is vigyen utad, és vele az lehetsz, aminek Ő megálmodott: hős, az Ő hőse!